Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés

6.fejezet-4.rész-A negyedik Ég

A negyedik Égben minden szürke. Megszokottan áll előttem egy jurta. Ennek kék az ajtaja és ezüst palástja van. Ez lesz a Szél Kagán háza. Bementem. Előttem a fekete tűz mögött egy szürkés, vékony férfi ül.

-Én mondom énekem - aki a föld gazdája vagyok. A nagy pusztákban legelésznek gyönyörű méneseim, A nagy erdő vadja az enyém, a csudafejű szarvas, Hét nagy folyóban aranypikkelyes kárászaim úszkálnak. Hét nagy folyóban ezüstpikkelyes kecsegéim járkálnak, Én öntözöm a mezőt, s a szomjúhozó fákat, Felhőket hajtok az én népem legelői fölé, De ha megharagszom, pusztító vihart fújok, Sárga fergeteget, hogy a föld arca belesápad, Én bocsátom alá a fergeteget, aki a föld gazdája vagyok.

-Te vagy a Szél Kagán igaz?

-Süvíthet a szél de a szikla nem hajlik meg tőle. Ellenben a fával, kinek kitartása gyenge. A szél próbája előtt állsz. A kitartás próbája előtt. Ami a táltos fontos erénye. A harcosnak küzdenie kell mindhalálig. A vezetőnek védeni a népét. A táltos mind a kettő. Hát had lám vagy-e te mindkettő. A kitartás próbája kezdetét veszi. Sok sikert.

Behunytam a szemem. Mikor kinyitottam a jurta és a Szél Kagán eltűnt. Egy ágon kapaszkodom. Egy nem túl vastag ágon a semmi felett. A fának se törzse se lombja, csak ez a messzeségbe nyúló ág amin kapaszkodok. Tudni kell rólam hogy gyűlölök függeszkedni. A mugli suliban mindig kettest kaptam tesiből a bordásfalazáskor. Már egy ideje lógok. A kezem kezd fájni, a vér a lábamba folyik. Az izmaim fáradnak a folyamatos feszüléstől. Fáradok. Egyre nehezebben veszem a levegőt. Izzadok mint a franc. De tudtam ha így rágörcsölök sose fog sikerülni. Hát megnyugodtam. Egy pillanatra lehunytam a szemem. Alattam föld jelent meg, hát leugrottam. 

Kicsit megnyújtottam az izmaimat. Ekkor mögülem a távolból zajt hallottam. Mintha földrengés lenne. Ekkor láttam csak meg hogy a föld elkezdett omlani. A talaj csak úgy zuhant a semmiségbe. Hát futottam. Futottam és futottam. Világ életemben nem voltam valami jó futó, de ha van motiváció futok mint a nyúl. És ez most ilyen helyzet. Futás közben magam mögé figyeltem, hogy hol tart az omlás. És baj van. Vagy gyorsabban omlik a föld vagy én lassulok. Valószínűleg az utóbbi. De belehúztam. Rásprinteltem. De van még egy kis baj. Előttem egy szakadék áll. Sajnos túl későn vettem észre. Megállni már nincs idő hát...1...2...3...ÉS UGRÁS! Életemben nem ugrottam akkorát mint most. A túl oldalra egy tigris bukfenc szerű gurulással értem földet, meggyalázva a kommandósokat. A föld omlása nem követett de a szakadék egész másik fele leomlott. Hát akkor nincs más hátra mint előre.

 A szakadéktól nem messze van egy falu, hát odamegyek. Régies kis házak egy gyönyörű kis piactérrel ami zsúfolva van az emberektől. A piactér közepén egy hatalmas szobor áll. Egy hatalmas és igen szép szobor. Egyszer csak egy reccsenő hangot hallottam. A szobortól jött. Elkezdett eldőlni. És pont arra felé dőlt ahol a kisgyerekek játszottak. Nem hagyhattam ott a gyerekeket de az összeset elvinni már volt idő és nem csak az a pár gyerek de rengeteg felnőtt áldozat is lenne. Nem tétováztam. A szobor alá futottam és megtartottam. Azt elnézve hogy több száz kilós lehet nem sokáig fogom bírni. De az emberek nem mozdulnak.

-Tűnés. Tűnjenek el!-Az emberek nem mennek. Én pedig mindjárt összeroskadok. A szívem hevesen dobog. De megpróbáltam megnyugodni. Lehunytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. Koncentráltam. És a terhet már nem éreztem olyan nehéznek. Kinyitottam a szemem és a szobor eltűnt. 

A régi mugli sulim közepén állok. Nem nagyon van kedvem itt lenni úgyhogy elindultam az ajtó felé, de mintha nekiütköztem volna valaminek. Egy üvegnek mentem neki. Hat üveg közé vagyok zárva. Egy kockában vagyok. Vagyis téglatestben. Az üveg doboz aljából víz áramlott a dobozba. Egyre több és több víz és ez a sok víz előbb utóbb megtelíti a dobozt. Verni kezdtem az üveget minden érőmből. Megpróbáltam szétfeszíteni, széttörni a dobozt de nem megy. A víz szintje már a hasam közepénél jár. Sietnem kéne. Nem látom hol áramlik be a víz és egyre szűkösebb a helyzet. Az üveg nem akar kitörni. A víz már a vállamnál jár. Majd az államnál...Majd az orromnál. Már csak egy kis résen kapok levegőt majd....A doboz tele van vízzel. Pánikolva próbálok kitörni a dobozból de nem megy. Ekkor eszembe jutott hogy menekültem meg az előző feladatoktól. Behunytam a szemem. Koncentráltam. A szívverésem lelassult. Megnyugodtam. Kinyitottam a szemem és egy erős rúgással kitörtem a dobozból. A víz erőteljesen kizúdult a dobozból és magával rántott. 

Az iskola eltűnt. Alattam egy szakadékba zúdult a víz. Vagyis inkább a semmibe. Én pedig zuhanok a vízzel. Egyszer csak alattam egy tenger jelent meg. Felfordultam hogy talpal érkezzek meg. A becsapódás így nem fájt annyira. Felúsztam a felszínre. Körülnéztem. A távolban megláttam egy szigetet. Gondolkozás nélkül kezdtem úszni a szárazföld felé. Az út háromnegyedét már leúsztam amikor észrevettem valamit a hátam mögött. A nagy tengerben mögöttem egy kis háromszög bukkant fel a víz felszínén. Ajjajj. Ez egy cápa. Halálos iramban kezdtem neki sprintelni. Soha életemben nem úsztam ilyen gyorsan. De a nagy hal sem hagyta elúszni a vacsoráját így ő is ráhúzott. Úsztam, úsztam és úsztam. Már mindjárt a partnál vagyok, csak az a gond hogy a cápa is mindjárt utolér. Sikerülni fog. Már csak pár méterre vagyok a parttól. Itt a lábam már leérne, de úszni gyorsabb mint sétálni a vízban. Ezaz! Elértem azt a pontot ahol úszva már a hasam súrolta a homok. Kiugrottam a vízből és minél távolabb kászálódtam a homokban a hatalmas fehér cápa mozgásteréül szolgáló tengertől. Pihentem picit. Megvártam míg a szívem felvesz egy normális tempót és már nem szeretne havy metal dob szólót játszani. Felálltam és elindultam volna felderíteni a szigetet, de az eltűnt és helyette csak a végtelen szürkeséget látom. Előttem megjelent a Szél Kagán vézna, szürkés férfi alakja.

-Teljesítetted a feladatot. A táltos fontos erénye a kitartás. Te kitartottál a legnehezebb helyzetekben is. Tovább léphetsz hát az ötödik Égbe. Fogd ezt a nyíl vesszőt. Ez bizonyítja hogy kiálltad a próbát. Most pedig menj tovább. Vár a következő próba.-A nyilat a többihez tettem és tovább másztam a kinőtt ágon.