Sziasztok! Előszóban gyorsan annyit hogy...phuuu...Komoly írói válságba kerültem. Már több mint 3 hete raktam fel az utolsó fejezetet, és ez sem lett valami tartalmas...Próbálom kitölteni az időt, és kicsit gyorsítani azt, de remélem azért tetszeni fog!
<3 #Jedigirl
A hazatérésem másnapján végig az idő megállítását gyakoroltam. Próbáltam a lehető legviccesebb helyzetben elkapni 'Lis-t. Aznap este hamar elaludtam. A világ legnagyobb csoki szökőkútjáról szóló álmom viszont egyszer csak félbeszakadt.
Egy sötét szobában állok, az ablakon csupán a közvilágítás egy fénye szűrődik be. A szoba közepén két heverő áll egymással szembe fordítva, köztük pedig egy plédekből összeeszkábált matrac. Közelebb léptem a heverőkhöz és megpróbáltam azonosítani a rajtuk alvó emberek arcát. A két kanapén Harry és Hermione feküdt, a padlón pedig Ron...Nagyon jó volt újra látni őket...Ám ahogy Ron és Hermione majdnem összeépő kezét néztem, a másik kanapén fekvő Harry felriadt.
-Bridgette?-Kérdezte kómásan a fiú.
-Szia Harry!-Mondtam nevetve, mire Harry felugrott hogy megöleljen, de átesett rajtam...mintha szellem lennék...
-Mit keresel te itt?
-Igazából...Nem tudom...Elvileg most álmodok.
-Nem álmodsz. Ez itt a valóság.
-Hát akkor jó tudni hogy nem őrültem meg...-Mondtam enyhe szem forgatással.
-Hogy haladsz a tanulással?
-Egész jól. Tegnap előtt voltam az északi sarkon megtanulni a...
-AZ ÉSZAKI SARKON?!-Vágott a szavamba Harry.
-Aha...Én is meglepődtem. Szóval megtanultam megállítani az időt. Ez után a dallal teremtést fogom megtanulni.
-És ezeknek haszna lesz majd?
-Asszem...Halvány lila gőzöm sincs. Igazából jelenleg hidegen hagynak ezek. A sima támadással is le tudnám győzni Voldemortot...
-De ígéretet tettél...
-Dumbledore-nak. Tudom.-Szakítottam félbe kicsit idegesen.-Csak...Annyira rossz érzés hogy itt vagyok és nem teszek semmit...De erről beszéltünk már eleget. Veletek mi van? Mi lesz most a nyaklánccal?
-Hát...Elmegyünk a minisztériumba. Százfűlé főzettel felvesszük dolgozók alakját és betörünk.
-És aztán?
-Aztán...Ellopjuk a medált és elpusztítjuk.
-Eléggé tő mondatokban fogalmaztál...Nem hangzott túl meggyőzően...
-Hát...a gond hogy mi is csak itt járunk a terv kiötlésében.
-Értem...-Mondtam kicsit elgondolkodva, elhaló hangon.
-Valami baj van?
-Nem. Csak...
-Csak mi?
-Tudod, az északi sarkon...-Itt elcsuklott a mondatom.
-Mi volt, mond már!
-Ott volt Draco.-Mondtam könnyes szemmel.
-Mi? Már megint az a barom? Csinált valamit? Bántott?-Mondta Harry hadarva és dühösen.
-Nem...Nem történt semmi csak...Ott volt...És el akart mondani valamit...
YOU ARE READING
Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés
FanfictionA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A neve...