Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés

22.fejezet-Most ugrik a majom a vízbe...

Figyelem! A fejezet végén angol és magyar párbeszédek is el fognak hangozni, mert egy alapból angol és egy magyar személy kerül egymással szembe. Ilyet már korábban is láthattatok tőlem, azért csinálom hogy elkülöníthessem őket, és hogy lássátok hogy külön nyelven beszélnek a szereplők (és így nem értik meg egymást). Az angolul nem tudóknak, a fordítás két '/' jel között fog megjelenni (for example /például/). Jó szórakozást, remélem tetszeni fog, és kérlek nézzetek el csekély angol tudásom felett, nem vagyok egy profi. Ezért ha hibát találtok bátran jelezzétek!

És emellett itt is meg jelennek majd  szavak amiket nem biztos hogy mindenki vág, így azokat szintén *-al jelölve, a fejezet végén magyarázok!

-Héj, Bridg'! Állj! Nem is meséltél, mi volt tegnap?-Kérdezte 'Lis. Miután lementem a fiúk szállására, nem találkoztam vele, ám most még indulás előtt elkapott.

-Semmi különös. Beszélgettünk.

-Miről?

-Hát tudod, a suliról kérdeztek, de azt mégsem mondhattam el hogy varázsolni tanulunk, így "muglisítottam*" a Roxforti tantárgyakat.

-És?

-Elmeséltem hogy milyen rossz vagyok matekból, ergo számtanból, hogy milyen jól megy a kémia, ami ugye a bájitaltan, és hogy mennyire jó vagyok tesiből, ami meg a repüléstan alias kviddics.

Miután beszéltem 'Lis-el, elmentem a reggeli edzésre, megnéztem a fiúk meccseit és aztán estig szórakoztunk a szállásukon. Ez így ment pár napig. A srácok nagyon jó helyen vannak. Fej-fej mellett állnak egy másik csapattal, de látszik rajtuk hogy fáradnak. Tegnap volt az elődöntő, a nyertes játszik majd a mi csapatunkkal. Az ellenfél nagyon ügyes. A taktikájuk átlátható. Előreláthatóan mozognak, de ezt sajnos csak én látom, a fiúk nem. A srácok nagyon letörtek. Látva az ellenfél elszántságát...Megvannak győződve arról hogy akárhogy küzdenek majd, akkor is veszteni fognak. Máté egyre idegesebb. Ahogy fárad a csapat, ő annál jobban hajtja őket és annál inkább ordibál. Bár ez az edzők dolga...Eljött a nagy nap. Délután lesz a döntő. Reggel a fiúk edzését a partról néztem végig, és közben Mátéval beszélgettünk.

-Nehéz meccs lesz.-Mondtam.

-Az. És a srácokban nincs motiváció.-Válaszolt Máté.-Nem tudják mit lépjenek a pályán.

-Pedig kiszámítható taktikát használnak.

-Mi?

-Igen, előrejelezhető hogy mit fognak csinálni.

-Honnan ismered ezt a taktikát?

-Mielőtt idejöttél volna dolgozni, egy idősebb edző vezette a klubot. Úgy hívták János bá. Amikor még csak uszikáztam**, a saját edzésem után odamentem a nagyokhoz, és hallgattam ahogy Jani bá magyaráz. Nekik tanította ezt.

-Eltudod magyarázni a fiúknak?

-Szerintem már nincs rá idő...

-Akkor ott fogsz ülni mellettem a kispadon, és mondod mit csináljunk.

-Rendben, de...

-A két döntős csapat kérjük fáradjon az 'A' medencéhez.-Szakított félbe a hangosbemondó.

A srácokkal a medencéhez mentünk, lőttek egy kicsit, majd sípoltak hogy kezdődik a meccs. A fiúk fehér sapkát húztak, Máté berakta a kezdőket, a cseréket pedig leültette, de még elhangzott a szokásos csatakiáltás: