A legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én.
A neve...
Leugrottam az ágról. Az első Éggel ellentétben itt minden fekete. A nagy sötétség közepén állt egy jurta. Az ajtaja vér vörös, a palástja vasból van. Akkor ez a Hadak Ura háza. Beléptem a jurtába, ahol vér vörös tűz lobog. A tűz mögött egy nagy, izmos férfi ül.
-Helló. Te vagy a Hadak Ura?
-Én mondom énekem - aki bátor, erős vagyok. Tűzkovács Kagán, a Csillagszekér hajtója, Kardom kétélű, görbe szablya, A halál s az élet tüze ragyog az én kardomon. Megölöm, aki népemre tör gonoszul, Ketté vágom kardommal s rátapodok, A legvígabb táncot rajta táncolom, aki gonoszul megtámad, A legjobb ízű italt koponyájából vájt kupából iszom. Mert én a Hadak Ura vagyok. Aki ígéretét megtartotta, Aki kardot készítettem, Aki szablyát kovácsoltam, Adtam azt a Folyók Folyójának Hogy legyen Arany Atyánk ostora Az Aranyos Szeglet őrizője.-Nem tudtam mit mondjak. Csak némán ültem.-A táltosnak egyik legfőbb erénye a bátorság...Az erő. Ha ez nincs meg benned nem lehetsz táltos. Ám fontos hogy ezt az erőt csak a gyengék védelmére használd. Feladatod megvédeni a néped...A hazád. Ez után hatalmad lesz gyilkolni. Ha ezt felelőtlenül használod az Arany Atya elveszi az erődet. Mindig a helyes utat kell járni, attól függetlenül hogy az a könnyebb vagy a nehezebb út. Készen állsz?
-Igen.
-Hát akkor jöjj.-A Hadak Ura kivezetett a jurtából és tűzzel világította meg a sötétséget.-Nem csak a varázserődnek kell erősnek lennie, hanem a fizikai erődnek is. Így hát most varázslat nélkül kell küzdened. Ám egy kis segítséget kapsz. Válassz fegyvert.-A Hadak Ura mögött egy asztal jelent meg tele hadi eszközökkel. Van itt lándzsa, buzogány, kard, íj és nyíl, alabárd, dobó csillag, tőr, szép nagy kalapács, balta, nunjaku, pajzs és egy bot.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A dobó csillaggal és a nunjakuval nem tudok bánni. Az alabárdot vagy a buzogányt valószínűleg el sem bírnám. Nyilazni nem tudok olyan jól, a baltát nem tudom mire használhatnám akárcsak a kalapácsot a botot, a lándzsát vagy a tőrt. Maradt a kard és a pajzs. Tudom már.
-A pajzsot kérem.
-Miért?
-A pajzsot használhatom támadásra de a kardot nem tudom védekezésre hasznosítani. És néha a védekezés a legjobb támadás.-Felvettem a nagy acél pajzsot.
-Okos.-Tapsolt egyet mire az asztal eltűnt.-Válaszd ki az ellenfeled.-Előttem emberek jelentek meg. Egy török szablyás katona, egy római légiós lándzsával, egy sötét varázsló és kb 200 kilós birkózó. Az utóbbit inkább hagyjuk. A varázslót nem tudom meddig tudom feltartóztatni pajzzsal. A török és a római maradt. A rómainak van egy kötés a bal síp csontján. Biztos sérült.
-A rómait választom.
-Biztos?
-Igen.
-Hát legyen.-A többi harcos eltűnt és az eddig magányos római mögött legalább még 4 légiós jelent meg.-Kezdődjék a bátorság és az erő próbája. Harc!-A Hadak Ura eltűnt. Egyedül maradtam a rómaiakkal. Akkor mégse sérült
-Ajjajj.
A pajzsot magam elé vettem. A légiósok sorba álltak. Várták hogy kezdjek de inkább én is erre várok. Az egyik megindult felém. A lándzsát szúrásra emelte, de én ütöttem a kezéből és hasba rúgtam. Ekkor a többiek megindultak felém. A elsőt a pajzzsal orrba vertem, kitértem egy támadás elöl és orrba rúgtam a támadómat. Már csak kettő maradt, amiből az egyik hátba csapott lándzsával és megbotlottam. A másik le akart szúrni de arrébb gurultam és megrúgtam. Az utolsóval küzdök. Végül a pajzzsal ütöttem meg és esett össze. Ekkor a rómaiak eltűntek. Előttem sötét varázslók gyülekeztek, mögöttem pedig Roxfortos diákok. A pajzs eltűnt a kezemből, a sok sötét varázsló közül pedig Voldemort lépett ki.
-Állj ki ellenem Bridgette Wood. Különben a barátaid meghalnak.-A mögöttem álló tömegből kilépett Neville.-Crucio!-Az átok Neville felé repült, de én elé álltam, így engem talált el. A szenvedés végig terjedt a testemben és összerogytam.
-Fussatok!-Kiabáltam a mögöttem álló Roxfortosaknak, de ők továbbra is egy helyben álltak. A Hadak Ura elvette a varázserőm, még védekezni sem tudok.
-Fogjátok le!-Voldemort szavára két halálfaló jött oda hozzám és fogott le a karomnál fogva.-Most pedig Bridgette Wood megtudod mi az a fájdalom. Bellatrix!
-Igen nagyúr?-A halálfalók közül Bellatrix Lestrange lépett ki.
-Szenvedjen. Ne pálcával. Hanem fizikailag.
-Örömmel nagyúr!-Lestrange közelebbjött hozzám. A két halálfaló aki lefogott, most elment. Körülünk a sötét varázslók eltűntek. A Roxfortosakan kívül ketten maradtunk.-Ostoba kislány. Gyenge vagy.-Bellatrix pofon vágott, de én vissza ütöttem. Folytattuk az egyáltalán nem cicaharcot. A végén már vérzett az orrom.-Meg fogsz halni. Akár csak a barátaid. És a szüleid. Miattad haltak meg. A te hibádból!-Felforrt az agyvizem. Elöntött a düh.
-Nem!-Egy jobbos.-Nem miattam haltak meg!-Egy balos.-Nem az én hibám volt!-Még egy jobbos.-Te tehetsz róla!-Még egy balos.-TE ÖLTED MEG ŐKET!-A végső ütést egy orrba rúgás képében adtam.
Ekkor mindenki eltűnt. Ismét csak a tűzzel körbevont feketeséget látom. A sérüléseim már nem fájnak. Ekkor megjelent előttem a Hadak Ura.
-Teljesítetted a feladatot. Az erőd és a bátorságod végtelen. Gratulálok. Tovább léphetsz hát a harmadik Égbe. Fogd ezt a nyíl vesszőt. Ez bizonyítja hogy kiálltad a próbát. Most pedig menj tovább. Vár a következő próba.-A földből ismét kinőtt az ág és megnyílt az ég.
-Köszönöm.-A nyilat eltettem az előző mellé és elkezdtem mászni az ágon. Átmásztam a nyílásom az égen, majd leugrottam az ágról.
