Itt minden kellemesen kékes színű. Előttem egy jurta áll. Sárga az ajtaja és gyémánt a palástja. Beléptem a jurtába. Itt is tűz ég, de ez sárgás színű. A tűz másik oldalán egy kékes női szellem ül.
-Én mondom énekem - Öreg Puszta kisebbik leánya! Nap Kagán szerelmetes asszonya, Az Aranyos Szeglet Úrnője, A Boldogasszony, magyaroknak Nagyasszonya. Aki fényben fürdetem arcomat, Aki megőrizlek benneteket, A puszta fiait és leányait, A Kárpátok bércei alatt Szent folyóknak partjain Arcotokat simogatom. Sebeitek gyógyítgatom Rólatok meg nem feledkezem, A szent helyeket kijelöltem. Hegy mélyébe őrtüzet tettem, Hol a Föld szíve dobog, Akinek szerelmetes fia a Turul, A Világ Világossága.
-Te vagy a Délibáb?
-A próbára jöttél. Ne húzzuk hát az időt.
-Hát...Jó...Mond mi a dolgom?
-Az elme próbája elé állítalak. Ennyit mondok. Kezdődjék a próba.-A Délibáb és a jurta eltűnt. Egyedül maradtam.
-Hát kösz. Ezzel sokra mentem!
Vettem egy mély lélegzetet, lehunytam a szemem és mikor kinyitottam a Roxfort előtt álltam. Nem is csoda hogy mindig az jelenik meg előttem, hisz ha az életem nagy része nem is, de a legfontosabb pillanatai itt játszódtak le. A Roxfort hatalmas ajtaja kitárult, és két ember lépett ki belőle, akiket azonnal felismertem.
-Anya! Apa!-Megöleltem a szüleimet.-Istenem! Annyira hiányoztatok! Végre. Mióta meghaltatok olyan elveszettnek érzem magam.
-Meghalni? Kincsem te meg miről beszélsz?-mondta Anya.-Nem haltunk meg. Élünk és virulunk.
-De hát...Ezt nem értem.
-Csak egy rossz álom volt.-Lépett ki az iskolából Dumbledore professzor.-Halucináció. Vízió. De nem a valóság.
-Maga is meghalt. Voldemort csatlósa ölte meg tavaly.
-Ugyan már. Voldemort már évek óta halott.
-De...Visszatért. És most háború dúl...
-Nem dúl háború.-Most Harry, Ron és Hermione lépett ki a hatalmas kapunk és unokatestvérem szólt hozzám.
-Egy éves korodban megölted őt. Hisz ismered a történetet.-Mondta Hermione.
-Neked köszönhetően a világon béke honol. Mindenki él és virul, és már senki sem szolgálja a sötét nagyurat sem a tanait.-Mondta Ron
-Még én se.- Harryék mögül egy szőke, szürke szemű fiú lépett elő.
-Draco? Te mit keresel itt?
-Hogy hogy mit keresek itt? Jöttem üdvözölni a szüleidet.-Mondta a fiú.
-Jó gyerek. Van esze és tisztességes.-Mondta Apám.
-Gyere. Közeledik a bájitaltan vizsga. Tanuljunk együtt. Ha jól sikerül megírnunk, felvesznek az R.A.V.A.SZ szintű oktatásra, és akkor mind ketten aurorok lehetünk ahogy akartad.-Draco idejött hozzám és megcsókolt de én elfordítottam tőle az arcom. Itt valami bűzlik. Ez az egész bűzlik.
-Várj. Én nem említettem neked hogy auror akarok lenni. És...te már nem vagy Roxfortos...Ahogy én se.
-Dehogynem. Igaz az utolsó évünk, de még Roxfortosak vagyunk.
-Nem. Ti pedig...Meghaltatok. Lestrange ölt meg titeket. Magát pedig Piton.-Nem értem. A szüleim és Dumbledore miért élnek.
-Piton? Dehát ő régi jó barátom. Miért akarna megölni?
-Mert titokban hű maradt a nagyúrhoz!
-Drágám. Voldemort...
-Voldemort igen is visszatért! És háború dúl!-Leesett mi történik.Ekkor átfutottak a fejemen azok a képek amikor negyedikben először küzdöttem Voldemortal és Harry, Hermione és Ron szinte elhamvadtak.-Ti meghaltatok!-Mutattam a szüleimre. Ekkor az ő haláluk szaladt át az agyamon és ők is eltűntek.-Akár csak maga!-Dumbledore halálának pillanata jutott eszembe, mire a professzor úr is elporladt.-Te pedig. Te kilöktél a toronyból. Meg akartál ölni!
-Bridgette én nem...
-Elhagytál! CSERBEN HAGYTÁL!-Ezt már szinte ordítva mondtam. A Dracoval töltött pillanatok jelentek meg előttem és az az ominózus este...Ekkor nem csak Draco de a Roxfort is eltűnt. Ismét csak a kékséget látom és a Délibáb szellemét.
-Teljesítetted a feladatot. A táltos fontos erénye az okosság. De tudnod kell a tudásnál fontosabb a bölcsesség. És Bölcs is vagy. táltosnak fel kell ismernie a veszélyt, a hazugságot és a bűnt. Gratulálok. Tovább léphetsz hát a negyedik Égbe. Fogd ezt a nyíl vesszőt. Ez bizonyítja hogy kiálltad a próbát. Most pedig menj tovább. Vár a következő próba.-A földből kinőtt az ág és megnyílt az ég. Az arcomon egy könnycsepp gördült le. Eltettem a harmadik nyilat és tovább mentem. Már értem miért mondta Géza bácsi hogy a Délibáb próbáján jól fogok teljesíteni amikor látta az álmom.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés
FanficA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A neve...