Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés

7.fejezet-A térkép

Visszaültem a csónakba és azt a partot vettem célba ahonnan elindultam. Nem hiszem el. Megcsináltam. Sikerült. Ezek után már csak meg kell tanulnom a varázslatokat és már mehetek is vissza Angliába. De egy valamit nem értek. A Hadak Ura azt mondta hogy ezek után hatalmamban áll majd gyilkolni. De ezt Mátyás nem említette. Valószínűleg...Azaz szinte biztos hogy több erő van mint amit ő felsorolt. Talán Géza bácsi tudja. De vele kapcsolatban van egy fontosabb küldetésem is. El kell vinnem Sofihoz. Ez nem is kérdés. Ezen gondolkozva elértem azt a part szakaszt ahol ki kell szállnom.

-Na? Mi volt?-A parton Géza bácsi várt rám.

-Sikerült!

-Nahát! Gratulálok!

-Köszönöm.

-Akkor már neki is láthatsz tanulni!

-Azt terveztem. De előtte...

-Előtte mi?

-Előtte van egy kis dolgom.

-Mi?

-Be kell mutatnom magának Sofit. Nem hagyhatom hogy ne tudjon magáról.

-Tényleg! Életem legszebb napja lesz.-Az első izgatott szava után a tőle megszokott nyugalommal folytatta.-Nos, szerintem indulhatunk is.

-Szerintem is.

-Elhoztam a táskádat.-Géza bácsi átadta a kis fekete hátizsákom.- Mehetünk is!

-Magának nem kell semmi?

-Bátorkodtam bepakolni magamnak.-Mutatott mosolygósan hátán pihenő táskájára amit eddig észre sem vettem.-Induljunk!-mintha egy kisgyerek akarna indulni végre a játszótérre. Ezen elmosolyodtam, majd Géza bácsi szintén higgadtan folytatta.-Bocsásd meg az izgalmam, de már évek óta nem láttam a lányom és nagyon hiányzik!

-Semmi gond. Megértem. Akkor induljunk.-A férfi a vállamra tette a kezét és ugrottunk.

A kis félreeső utcán sétálva társam szeme egyre jobban csillog. Belépve a bejárati ajtón Géza bácsi leült a nappali kanapéjára.

-Sofi! Gyere le! Be szeretnék valakit mutatni. Bár lehet hogy ez felesleges lesz.

-Jövök már! Egy pillanat.-Sofi hangjára az édesapa szeméből könnyek kezdtek csepegni. Sofi leszaladt a lépcsőn, majd meglátta a kanapén ülő alakot.-Apa!-ugrott a vendégünk nyakába.

-Sofi!-Géza bácsi percekig ölelte a lányát és egy köszönöm-öt suttogott nekem.

-De...Te meghaltál!

-A halálfalók elfogtak. Azt mondták titeket megöltek, így remeteként éltem.

-A halálfalók nekünk is azt mondták hogy meghaltál.

-Mindegy mi volt a múlt. A lényeg hogy most itt vagy. Itt vagy. Élsz és virulsz. És milyen gyönyörű vagy!-Mindkettőjük szeméből könnyek hulltak.

-Köszönöm Bogi!-Mondta Sofi. Ez egy csodálatos pillanat. Én mégsem állhatok meg és nézhetem őket nyugodtan.

-Nincs mit köszönnöd. De nekem most mennem kell. Most hogy meg van az erő meg kell tanulnom az ország levédését. Ez most a legfontosabb. Jobb ha most egyedül leszek és tanulok. Csak én és a könyvem. Beszélgessetek.-Kimenésre készülve egyenesedtem ki a kanapéról de Géza bácsi megállított.

-Várj! Attól tartok hogy ez nem lesz olyan könnyű mint gondolod.

-Miért?

-A nagyobb szintű varázslatokat már nem tudod megtanulni egyénileg.