Az Elfeledett Erők... 5.rész - Száműzetés

37.fejezet-Vércseppek

-Esküszöm...!-Mondtam remegő hangon.

-Helyes, helyes!-Mondta Voldemort.

-Esküszöm, hogy megölöm az idióta halálfalóit akik maga mögé álltak, a szörnyeit akik félelemből sorakoztak fel, és mindenkit aki az utamba áll, hogy végül megölhessem magát!-Elengedtem Voldemort kezét és ellöktem a közelemből.

-Ostoba leány! Rosszul döntöttél, Boglárka!

-Boglárka a gyenge, mugli lány volt! A nevem Bridgette...! Hízelgő hogy erősnek tart, de ha van vér a pucájában elém áll, és megküzd velem szemtől szembe!-Kiáltottam és egy átkot küldtem Voldemortra.

Mintha egy porszívó szippantott volna vissza a testembe...

-Kezdjétek...-Visszhangzott a fejemben a Nagyúr hangja, majd mintha ezer pálca egyszerre támad volna a védő mezőre.

-Áh!-Összegörnyedtem...Az immár szürkülő repedéseim befeketedtek és növekedni kezdtek.

-Wood!-Rohant oda hozzám Mcgalagony.-Bridgette, jól van?

-Minden rendben!-Mondtam a földnek támaszkodva... Bevallom egyáltalán nem voltam jól...

-Molly, kísérje be!-Mondta Mcgalagony Mrs.Weasleynek.

-Nem kell, jól vagyok! Tudok harcolni!-Mondtam.

-Wood, azt mondtam most elmegy egy biztonságos helyre!-Kiabált le a professzor asszony, majd nyugodtan folytatta.-Most maga a mi reménységünk. El kell bújnia és koncentrálnia kell, hogy minél tovább tudja tartani a pajzsot. Kérem, Ms.Wood! Dumbledore professzor is ezt akarná!

-Rendben...-Mondtam, és hátat fordítottam.

-Menj a klubhelységbe! A Kövér Dáma megvéd!-Bólintottam, és felmentem a klubhelységbe...

Hosszú perceken keresztül ültem a bordó kanapén. Lehunyt szemmel meditáltam, és próbáltam minél tovább kitartani. Hirtelen sípolni kezdett a fejem... Nem tudom mi történt de végtelen fájdalom fogott el... A fájdalom hirtelen megszakadt, ám ekkor ismét elfogott a szenvedés. Éreztem ahogy Voldemort átka nekimegy a védőpajzsomnak.

-Ááá!-A halálos átok átitta a lelkemet... Kimondhatatlan kín fogott el rajtam és nem tudtam uralkodni rajta... Sokáig küzdöttem a fájdalommal... Az egész után annyira emlékszem hogy összeestem...

Minerva Mcgalagony szemszöge:

Nem figyeltük az időt, ám így is tudjuk, sokáig küzdöttünk a halálfalók ellen. Miután Voldemort átka megszakította a védőpajzsot, sokan elestek az iskolánk védelme közben. Végül úgy tűnt hogy a halálfalók adták fel... Egyszer csak éreztünk egy hullámot, ami valahonnan a kastélyból indult ki, végig söpört mindenen, és ahol járt, földre vetette a sötét varázslókat. Ezután fújtak visszavonulást, amit Voldemort hangja kísért...

-Vitézül küzdöttetek, de hiába! Elég volt már ebből! A kioltott mágusvér minden cseppje veszteség számunkra. Parancsot adok csapataimnak a visszavonulásra. Megengedjük hogy összegyűjtsétek halottaitokat. Harry Potter és Bridgette Wood, hozzátok szólok, és csak hozzátok. Ti ma este veszni hagytátok megannyi barátotokat ahelyett hogy szembenéztetek volna velem! Szégyenletesen viselkedtetek. Gyertek el a Tiltott Rengetegbe, és nézzetek szembe a sorsotokkal! Ha nem adjátok át magatokat nekem, megölöm őket, megölök minden férfit, nőt, és gyereket aki rejtegetni próbál előlem...!