Hogyan tart örökké egy pillanat?

1. fejezet 3. rész / Talán még is megtörténhet? /

Másnap felkeltem és rá néztem a telefonomra - Jézusom hét óra van elfogok késni - elszaladtam a fürdőbe arcot mostam, majd belenéztem a tükörbe, ahogy megláttam magam eszembe jutott a gyengeségem nem csak a testi, hanem a lelki. Leültem az ágyam szélére nagyon nem akartam menni iskolába, így szenvedve készültem el és pakoltam be 7:20 van - Nem fognak megvárni - mondtam magamnak, ezért felvettem a cipőm és kisétáltam az ajtón. Nem néztem meg a telefonom, nem tudom miért pedig  boldognak kellene lennem, hiszen 2 nap van a születésnapomig. 13 éves leszek basszus, örültem mert már mindenki betöltötte már nyár előtt, de mivel év vesztes voltam nekem mindig a suli kezdés hónapjában volt a születésnapot. Mentem a suli felé, közben elkezdett szemerkélni az eső - fasza nem hoztam magammal esernyőt - hangosan felnyögtem, ekkor váratlan dolog történt megcsörrent a telefonom... Ő az! elkezdett a szívem sebesen verni, de sírás kerülgetett, hiszen még is hogy bántam vele tegnap?! Biztos lebasz - gondoltam magamban. Inkább felveszem mielőtt lerakja, utána lehet többet sem fog keresni. Nagy levegő és...

- Haló, szia Márk. - nyugtalankodva mondtam - de úgy éreztem, hogy némaság szűrődik át a telefonon.

- Szia Attila! - szólt egy, hang - ez nem az övé volt. Levente vagyok! Itt vagy? 

- Igen, mi az?! 

- Hogy vagy? Mi történt? Márk hiába próbált elérni nem tudott sírva fakadt, magát okolta, mert kiabált veled.. Szétverte a kezét kérlek nyugtasd majd meg, mert én nem tudtam.

- Mi?!?! - mondtam az előtörő könnyekkel küszködve - Miattam?! Ez hülye? Miért tenne ilyet? Hiszen nem is ismer, nem is találkoztunk még!

- Fontos vagy neki, várj egy pillanat!- Közben hallottam a háttérből egy hangot, ami megkérdezte - Ő az?! 

- Szia Ati! - most nem egy mosolygós hangot hallottam, hanem egy sírás utáni, meggyötört hangot. Hogy vagy?! Ugye nem csináltál semmit? Sajnálom, hogy kiabáltam neked, de féltem fontos vagy nekem és nem akarlak elveszteni.

- Jobban vagyok. De te mit képzelsz magadról, hogy ezt teszed magaddal? Ártasz magadnak miattam? Nem is ismersz! Ekkor már megálltam és őszintén leszartam ,hogy kések-e az iskolából vagy nem, hiszen azzal a személlyel beszélek, akit beszélek és azt mondta nekem, hogy fontos vagyok neki.

- Kérlek, ne haragudj! Nem tudtam mit tegyek, hiszen folyton kinyomtad a telefont és ignoráltál azt hittem tettél valamit magaddal.

Hallottam, hogy sírni fog, de el kellett köszönnöm, hiszen így is késésben vagyok.. - Ne haragudj Márk, de mennem kell így is késésben vagyok. Szia! Majd suliban írok.

Átléptem az iskola bejáratának a küszöbét és vettem egy mély lélegzetet, majd a termünkbe mentem. Történelemmel kezdtünk, amit az osztályfőnök tartott. Persze, mint minden órán most is az évszámokból feleltünk, 5 kör volt mindenki egy évszámot kapott minden egyes körben. Hál Istennek mindet tudtam, így ötöst kaptam. A tanár megszólalt;

- Nyissátok ki a tankönyvet a 135. oldalon, az Osztrák-Magyar-Monarchia bukását folytatjuk - mondta az ő gőgös hangján - persze senki sem mert megszólalni, mert akkor kaptuk volna a kokikat. Viszont egy valaki megszólalt Adrián, aki valamilyen úton-módon rokonomnak számított.

- Tanár Úr! Miért nem beszélünk inkább a buzikról? Itt van valaki köztünk, aki tudna erről mesélni! Nem igaz Attila, azt a megaláztatást senkinek sem kívánom, mindenki csak röhögött ezen.

A tanár oda sétált kedves Adrián "öcsémhez" és sípcsonton rúgta, majd adott neki egy kokit. Tanár Úr az egyik kedvenceihez sorolt, igaz testnevelés tanár is volt és inkább azokat helyezte előnybe, akik a sportban jeleskedtek, hát én ezt nem mondhattam el magamról, de tanulmányaimban én voltam a legjobb az osztályban a stréber. Az ez követő óra irodalom méghozzá az egyik kedvenc tanárnőmmel, Hanuszekné Nagy Éva volt a neve. Egy bájos aranyos és segítőkész középkoraiban járó hölgy, akinek hangja határozott még is szelíd volt. Imádtam az óráit, az irodalom volt az egyik kedvenc tantárgyam! Verstanulás, olvasás imádtam. Vége lett az órának tízórai szünet volt, mindenki ki ment én viszont bent maradtam, de nem is volt baj. Felbontottam a kis poharas tejet és elkezdtem falatozni a sajtkrémes sonkás szendvicsem. Meglepődtem, mert leült mellém;

- Esős idő van nemde Attila - mondta azzal a bájos kisugárzásával.

- Igen Tanárnő! - válaszoltam - és falatoztam tovább a szendvicsem.

- Miért nem mentél ki, mint a többiek?

- Tudja Tanárnő, nem vagyok nagyon kíváncsi rájuk nem illek ebbe az osztályközösségbe - mosolyogva mondtam - közben vártam mikor ír Márk.

- Azt látom Attila nem olyan gondolkodási móddal rendelkezel, kicsivel érettebb vagy - nevetett - tudom korai ezt mondani, hiszen nem tehetek különbséget, de a felfogásod másabb sokra fogod vinni! Ekkor hirtelen rezgett a telefonom, Márk írt.

- Tudja mit Tanárnő! Igaza van, inkább kimegyek én is a folyosókra. Hátha ezzel elenged és beszélhetek a "szerelmemmel" tudom nem szabadna még így hívnom, hiszen van barátja és még nem is találkoztunk, de én szerelmes lettem.

- Szia! Remélem nem haragszol rám, hogy hülyeséget csináltam csak aggódtam és nem akarlak elveszteni. Ezután jött még egy üzenet tőle ,, Márk egy képet küldött ". Na lássuk fogadni merek, hogy Leventével küldött egy képet, meglepődtem ő volt rajta.. Egy papírral a kezében, amire a neven volt ráírva egy szík