Hogyan tart örökké egy pillanat?

1. Fejezet, 4. rész / A legjobb születésnap! /

Az ágyamban feküdtünk én a mellkasára hajtottam a fejem, ahol a szívverésének minden egyes ütemét hallottam, és mikor felnéztem az ő igéző kék szeme fogadott, amiben úgy ellehetne merülni, mint egy tengerben. Megcsókolt.. Éreztem a forró perzselő ajkát az én húsos számon, miközben elmélyültem azokba a gyönyörű szemekbe. Életemben először éreztem magam boldognak, mikor.. Felkeltem. Ki a fasz hívogat? 5 nem fogadott hívás Márktól és 4 facebook üzenet. Ideges és frusztrált voltam, hiába ő keltett fel megzavarta legszebb álmom. Valóságosnak tűnt, de még is felkeltett. Na megnézem mit akart - mondtam magamba. Megnyitottam az üzeneteket;

- Szia! Végeztem alig vártam, hogy írhassak és dumálhassunk egy jót!

- Na miért nem írsz?! Talán megharagudtál??

- Hahóóó!!!

- Mit tettem legalább azt áruld akkor el! - mellette egy szomorú emoji.

- Sziaaaaaa!!!!!! Bealudtaaaaam, ne haragudj, de ha egyszer bealszom akkor semmi sem kelthet fel! - nevetős emoji.

- Azt hittem már megint megharagudtál vagy történt veled valami!

-Jajj, dehogy! Ne aggodalmaskodj már! Hülye lennék ha, nektek nem mondanám, hogy mennyire élveztem az aggódást és a törődést! Jól esett, hiszen valaki ennyit is fordított rám.

Beszélgettünk még egy pár órát minden hülyeségről, majd mindketten álomra hajtottuk a fejünket. Ti tudtátok, ha elalvás előtt valakire gondoltok vele fogtok álmodni?! Én elsőnek nem, de pár alkalom után, igen! Mindig vele akartam álmodni, de sokat töprengtem azon is, hogy vajon ő is róla álmodik? Felkelt a nap, ez annyit jelentett, hogy ma van a születésnapom! -13 lettem el sem hiszem, mondogattam magamnak. Nagyon sok a teendőm, suli, énekkar és még jönnek az ősök rokonjai is köszönteni. Szóval felöltöztem és elindultam a suliba, Zsuzskával, Moncsival majd a sarkon várakoztunk Ketrinre, aki futott, hogy itt ne hagyjuk. A csajok, ahogy általában a suli utcájának a sarkán van egy kis bolt, mindig ott vásárolunk valami kaját, meg harapni valót. Én kint vártam őket és láttam, ahogy a többi osztálytársam elment előttem, nem köszöntünk egymásnak, hiszen nem vagyunk barátok. Kijöttek csokikkal és sütikkel. - Boldogat Kanál mondták mosolyogva és az arcomra adtak egy puszit, majd át adták a csokikat csak néztem - Mi ütött beléjük?! Sosem csinálták ezt.. Kicsit érdekes volt, de megköszöntem. Folyton ő róla kérdeztek, de sokat nevettünk ezen legjobb barátok mindent megosztanak egymással. Volt, hogy ellopták a telefonom és a képeket nézegették és a beszélgetéseimet olvasgatták, amiért mérges is voltam rájuk, de na barátok vagyunk. Teltek az órák.. Matek, irodalom, nyelvtan, média, infó, fizika.. Majd megszólalt az az áldott csengő, felkaptam a táskám futottam haza ebédelni, mert sietnem kellett be a városba énekkarra. Szülinapom volt, így anya a kedvencemet csinálta Hortobágyi húsos palacsinta, asztalhoz ültünk; - Mikor megy a busz? - kérdezte mosolyogva anyám.

- 14:08-kor! - válaszoltam azzal a szaftos képemmel. Anyum csak nézett rám és mikor befejeztem a kajálást felálltam az asztaltól megköszöntem és neki álltam készülődni. Szokásomhoz hívően megint késésben voltam, felkaptam a cipőm és elköszöntem, de anyum utánam kiabál - 7 előtt itthon legyél jönnek köszönteni. - Rendben - kiabáltam vissza miközben futottam a buszhoz 3 percem volt hogy elkapjam. Sikerült, leültem és néztem ki az ablakon miközben hallgattam a zenét a telefonomon - Nagyon elvan borulva, lehet kár volt elindulnom esernyő nélkül - hallgattam tovább a zenét és észrevettem, hogy már beértünk a városba. Egyenest az iskola felé vettem az irányt, ahol az énekkart tartja egy idős hölgy, akit Kati néninek hívnak. Kezdtem érezni, hogy a hajamra esőcseppek esnek. Elkezdett szemerkélni az eső, ezért kicsit felgyorsultam és mikor a suli bejárati ajtója előtt álltam vizesen hallottam, hogy a telefonom pittyeg egyet.

- Szia, mit csinálsz? - kérdezte Márk - próbáltam volna neki írni, de az ujjaimon lévő esőcseppek nem engedték, végül a tenyeremet beletöröltem a fekete kapucnis pulóverembe. 

- Szia épp énekkarra megyek, szóval el is köszönök! - tényleg sietnem kellett, mert 3 kor kezdődik és már 3 perc múlva 3 óra. 

- Várj! Meddig? 

- Miért kérded?

- Mert akkor írok, de amint kiléptél az iskola kapuján írj nekem vagy előtte!

- Fél öt vagy 5 kor végzem. - Kezdett kicsit furának tűnni az egész beszélgetés, na de mindegy nem is volt érdekes, akkor mert siettem az énekkarra.

Beléptem a terembe, Kati néni ujjongott abban a pillanatban mikor meglátott. Nem tudom, néha úgy éreztem, hogy a kedvencei közé tartoztam, de higgyétek elvnem akartam. A legeslegelején beénekeltünk, majd jöttek a darabok amiket ki nem állhattam. Ha már elvállaltam megcsinálom - mondtam magamban - az elején azt hittem, hogy ilyen Glee, sztárok leszünk! féle kórusba csöppentem  bele, de nagyon nem... Ősrégi Istenes énekeket, népdalokat és még sok egyebet énekelünk, ami nem az én világom. Alig vártam, hogy vége legyen az egész szakkörnek az órát figyeltem minden percbe, de olyan lassan telt - Már csak félóra.. - próbáltam magam biztatni, de legszívesebben kikéredzkedtem volna mosdóba, hogy lemehessek a büfébe kaját venni. Na, de mégis csak letelt az a fél óra csak halláskárosodást szenvedtem Bár mindennek megvan az ára - nevettem magamban - a lépcsőn sétáltam le és éppen az eszembe jutott, hogy nem sokára a bejárati ajtónál vagyok és Márknak írnom kellene, hogy végeztem. Pár lépést tettem meg a bejárati ajtó felé, mikor Kati néni megszólított.

- Hát drága arany gyerekem nem fogsz elázni? - kérdezte azzal az aranyos még is rekedt hangján.

- Áhh, Kati néni hagyja csak dehogy fogok! - mondtam nevetve.

- Jajj te kis huncut! Nem kérsz egy pogácsát? Nem ették meg, ez még meleg! Sajtos vagy talán nem szereted? Gyorsan felszaladtam a lépcsőn kivettem két szemet, majd mikor futottam volna a bejárati ajtóhoz karon fogott és ennyit mondott;

- Te egy nagyon különleges gyerek vagy, tudod-e?! - Mondta mosolyogva

- Kati néni sietnem kellene, mert elkésem a buszt!

- Rendben aranygyerekem aztán csak vigyázz magadra!

- Szép napot! 

Közben elő vettem a telefont és írtam neki hogy már megyek ki. Kinyitottam az ajtót indultam volna a buszmegállóba, mikor valaki hátulról betakarta a szemem, mint egy kisgyereknek. Meg fordultam és...