Hogyan tart örökké egy pillanat?

1. Fejezet, 6. rész / Feledhetetlen utazás /

Beöveztük magunkat, majd gyújtást adott a kocsinak, ami beindult. Én időközben elhelyezkedtem az ülésben ő csak az utat nézte és észrevettem hogy szinte markolja a kormány és ideges. Láttam hiszen a halántékán megfeszülve kirajzolódtak a vénái. Sóhajtottam egy nagyot, mikor ő felhangosította a rádiót. És most Angus és Julia Stone-tól hallhatjuk a Santa Monica Dreams-et - mondta a rádióműsör vezetője. Ez a zene annyira megadta a hatását, az intróját  enyhe akusztikus gitár szóló adta, majd egy tiszta, fátyolos női hang kezdett el énekelni, amibe beleborzongtam. Csak tekintettem ki az ablakon és néztem a tájat a zene és az esős időjárás meghozta a hatását, megnyugodtam. Mikor hirtelen szipogni kezdtem..

- Mi a baj? - nézett rám Márk a kék íriszeivel, amivel magába bolondított..

- Áhh, csak megfáztam - mondtam. 

- Talán a zene okozza?? 

- Nem, dehogy is gyönyörű a zene! - mondtam mosolyogva. 

- Én is szeretem megnyugtat, főleg mikor ketten kezdik el énekelni a refrént na abba beleborzongok - nézett a szemeimbe nagy mosollyal. 

Megyünk tovább, már majdnem félúton voltunk és rosszul éreztem magam.. Alig beszéltünk, nem hallottam a lágy hangját összezavarodtam. Talán tényleg szeret? - gondoltam magamban -. de ott van még Levente nem akarom , hogy miattam szakítsanak nem lenne fair, hiszen csak egy hónapja ismerjük egymást. Nem erre tanítottak, ami nem a tiéd azt ne tulajdonítsd el mástól - szól közbe anyám hangja a fejemben. 

- Izééé...Öööö... M-Márk. Hirtelen Felpattant a feje és csillogó szemekkel nézett rám. - Igen, Attila? - mondta kíváncsian. Közben megnémultam, nem tudtam mit mondjak a gombócok megakadályozták, hogy egy hang is kijöhessen a számból. - Az Isten szerelmére kérdezd már meg tőle, gyökér!!! - Kiabálta dühödten a belsőhangom.

- Miért csináltad azt tegnap? - kérdeztem dadogva. Belelépett a pedálba én meg előre dőltem, még szerencse hogy a biztonsági övem be volt kapcsolva. 

- Ehhez meg kell állnunk és folytatjuk, csak keressünk valami helyet? - mondta elkomorodva.

Újra elindultunk és kerestünk egy nyugodt helyet, ahol leparkolhattunk úgy, hogy senki se tudjon zavarni. Tudom mire gondoltok egy üres helyen, ahol senki sincs vajon mit lehetne ott csinálni?! Hát igen sok mást, de mi csak beszélgettünk legalább is.

- Szóval.. - szólalt meg dadogva -, azért mert érzéseim vannak feléd.. Egy perc néma csend, majd folytatta. Vagy neked nincsenek?! - kérdezte tőlem, miközben azt láttam vérvörös ajkai remegni kezdenek. - Nem.. vagyis.. De... Fhúúú, akár hányszor melletted vagyok összezavarsz.. Nem akarok az a srác lenni, aki csak pótléknak lenne jó vagy csak pár menetre. Nem akarom, hogy megcsald velem Leventét.. Nem akarok az a személy lenni, akiben bűntudatot keltesz emiatt. Majd magához húzott és megcsókolt, de olyan szenvedéllyel hogy beleizzadtam.

 - Ez elég bizonyíték?! - mondta. Mikor hátrahúzódott láttam rajta, hogy beleremeg és kapkodja a levegőt.  - Nem! - válaszoltam rá. Serdülőkorban vagyok, nekem is vannak szükségleteim amiket ki kell elégíteni, de nem most. De annyira megkívántam hófehér póló volt rajta, ami csak úgy feszült rajta.. Még a mellbimbója is átlátszott.. Legyek akármilyen perverz.. Majd ismét magához húzott megcsókolt, de ellöktem magamtól. 

- Ne csináld ezt velem még egyszer!! - ordítottam rá. - Azt hittem te más vagy.. - mondta. - Igen más vagyok! - mondtam már bőgve -, azért mert én nem vagyok egy olcsó hímringyó, aki 13 évesen egy idegennel dugna.. - Aha, egy idegennel.. - mondta összetörve. - Nem nem úgy értettem csak neked van párod, akit szeretsz én egy kis éretlen chipsszar vagyok Leventéhez képest. - mondtam a könnyeimet törölgetve.