Hogyan tart örökké egy pillanat?

1. Fejezet, 5. rész / Miért? /

Becsaptam az ajtót és kiléptem a szakadó esőbe, sírtam, de az eső ezt is leplezte.. - Miért csinálta ezt? Nem akarok én lenni az a személy, aki tönkre tesz egy kapcsolatot. Nem akarok én lenni az a személy, aki csak egy pótlék akivel helyettesíti Őt.. Sírtam.. Kapkodva vettem a levegőt és ziháltam. Azt hittem megfulladok, összetörtem, megalázva éreztem magam, hogy hagytam ezt megtörténni. Csak sétáltam azt sem tudtam, hogy hova csak el tőle minél messzebb, mikor lökést éreztem. Négy roma srác volt az.. - Mi van buzikám? - kérdezte az egyik - az arcukat nem is néztem csak a tornacipőmet, amit ellepett a víz. - Nézd már sír a kislány - szólt közbe a másik -. Elestem, de nem is magamtól rásegítettek, majd éreztem egy hirtelen nyomást a hasamon az egyik rám ült. Nem érdekelt, forgott velem a világ lehet, hogy a történtek miatt, sőt biztos. Ekkor egy jobb horgost kaptam és egy picit megrezzentem, majd émelyegtem és forgott velem a föld. Egy parkban voltam, de a nevem hallottam, Ő kiabálta és kétségbe esve futott tovább.. Nem tudtam utána kiabálni, hiszen erőm sem volt ahhoz, hogy kinyissam a szám. Vasas ízt éreztem a számban, az ajkamból kifolyó vér ami az ütés által szétszakadt. A közelben volt egy nagy templom és imádkozni kezdtem magamban: - Kérlek Istenem csak találjon meg!. Hirtelen megkönnyebbültem levegőt tudtam venni, Ő segített azzal, hogy letépte rólam a srácot. Egy hülye szuperhős filmben éreztem magam, mintha én lennék az a csaj, aki veszélyben van és segíteni kell rajta. Megalázó volt és nevetséges elegem volt most belőle, de álmosság tört rám azt éreztem, hogy aludnom kell, őszintén?! Belefáradtam.. Ha a szerelem ilyen köszönöm nem kérek belőle - mondtam magamban -. Egy hangot hallottam, ami a nevemet kiabálta;

- Attila! Ati! Kérlek ne csináld ezt velem! Hallod! Kelj fel! Nem tudtam reagálni erre, ekkor azt éreztem, hogy a testem emelkedik fel a földről és valaki a karjában visz. Sírva motyogta, hogy Sajnálom! Nem akartam elbaszni a születésnapod nem akartam ezt sem.. Kérlek bocsásd meg ezt nekem. Nem fáztam már, meleg volt és autó indítást hallottam és egy síró alakot,majd se kép, se hang. 

Másnap reggel felkelek Ő fekszik mellettem átkarolt, de nem érdekelt már annyira. A szívnek nem lehet parancsolni nem de?! Öröm könny cseppent a hófehér ágynemű huzatra, aminek olyan illata volt, mint az ő parfümjének. Lassan leveszem a karját rólam és próbálok feltápászkodni, mikor meglátom mellette Leventét. Jézusom, hova kerültem?! - mondtam magamban. Kikecmeregek az ágyból és ránézek a telefonomra 17 nem fogadott hívás Anya és 4 üzenet Anya. Na ezt jól megszívtam nem mertem megnyitni az üzeneteket és inkább hagytam. Hátra néztem Márk már Leventét ölelgette. - Annyira édesek - mondtam magamba - és elmentem keresni a fürdőt. Gyönyörű volt a lakásuk, egy hatalmas panel lakás, végre megtaláltam a fürdőt. Ha hiszitek, ha nem levetettem a ruhámat és beálltam a zuhanykabinba. Megengedtem a forró vizet, ami nagyon jól esett égette a nyakam, de szeretem feszegetni a határokat, hogy meddig bírom. Vettem egy keveset a tusfürdőjükből, majd jól behaboztam vele magam, énekelgettem alatta annyira jól esett az a zuhany. Majd hideg vízzel leöblítettem magam, felfrissültem vagy is ezt éreztem. Épp törölközőért nyúltam mikor valaki a kezembe nyomta, ekkor megállt bennem az ütő, de nem láttam ki az mivel párás volt a fülke üvege. Nyeltem egy nagyot és a tenyeremmel töröltem rajta annyit, hogy lássam ki az.

- Te?! Mióta néztél?! Kérdeztem megrémülve, hiszen ha az elejétől akkor látott mindent, ha a hideg zuhany után akkor a pára eltakart mindent. De ő csak perverzen mosolygott.

- Levente mit láttál? - rá kiabáltam - erre Márk berohant és látta rajtam az ijedtséget és mondta Leventének menyjen ki.

- Te is! - förmedtem rá. Elmosolyodott és kiment.

Teljesen szégyelltem magam, megtörölköztem majd vissza vettem a ruhám.

- Vetkőzz le adok másik ruhát ebben a piszkosban nem lehetsz! - mondta Márk - Levente közben a szemével méregetett éreztem, hogy mindent látott belőlem. Rám kacsintott és megharapta az alsó ajkát. Elszégyelltem magam Levente is olyan jól néz ki, mint Márk főleg élőben, de én Márkba vagyok szerelmes. A kezeimbe nyomta a ruhát, amit nekem szánt és bevezetett a szobába, ahol átöltözhetek.

- Mi volt ez?! - kérdeztem magamtól miközben a a melegítő nadrágot vettem fel és utána apólót ami bő volt rám, de ezen is az ő illatát éreztem. Kisétáltam..

- A ruhádat bedobtam a mosógépbe! - mondta Levente mosolyogva.

- Ne haragudj, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznotok. - mondta Márk.

- Semmi - válaszoltam -, közben oda vezetett hozzá és bemutatott neki; - Attila ő itt Levente! Kezet nyújtott, azzal a hülye megelégült mosollyal. Illedelmesen én is nyújtottam, örülök - mondtam- amúgy nem, egyáltalán nem. Gyertek kész a kaja, szólt Márk. Virsli, tojás, szalonna és tea volt az asztalon. Éhes voltam nem is kicsit leültünk és neki láttunk, a tegnapira vissza térve - mondta Márk - mellényeltem és elkezdtem köhögni. Na! szólalt fel majd odajött és megpaskolta a hátam. Ittam rá egy korty teát és már is jobban éreztem magam. Szóval szerencsére rád találtam és megtudtalak védeni, mi lett volna akkor ha nem vagyok ott?! - kérdezte nyugtalankodva. Halálra vernek ennyire egyszerű! mondtam nevetve és bele szürcsöltem a teámba egyet. Közben megnéztem a telefonomon az időt; Jesszusom, dél van! - kiáltottam fel. Mikor megy a következő vonat? - kérdeztem idegesen. Biztos kapni fogok otthon amiatt, hogy nem mentem haza tegnap. Ne fáradj! - vágta rá Márk - majd én haza viszlek. Megijedtem.. És ha újra rám mászik és megütöm? Kidob a kocsiból és sétálhatok hazáig? - gondoltam magamba. Nem megyek vonattal - erőszakoskodtam. Nem én viszlek haza és punktum.. Megreggeliztünk és ki is lett mosva a ruhám addigra, centri minden megvolt csak nyirkos volt egy kicsit. Elköszöntem Leventétől és megköszöntem a vendéglátást, amit nem akartam legalább is nem így.. Márk egy édes csókot adott Levinek, amibe én is beleborzongtam. Bárcsak.. Nem! - vágtam rá a vágyakozásomra. Kijöttünk a kapun és oda sétáltunk a kocsihoz, ami kicsit messze volt. Némaság uralkodott el az egész oda útig, nem akartam beszélgetést kezdeményezni főleg nem vele ebben a pillanatban és legalább egy darabig. Elővette a slusszkulcsát, majd kinyitotta az ajtót. Nem jött oda, hogy kinyissa nekem, mint ahogy tegnap nem ez egy teljesen más Márk volt, olyan hallgatag. Mindegy is beszálltunk a kocsiba beöveztük magunkat és elindította a kocsit.