Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

Vagy mégis??

Feldúltan sétáltam tovább Varsóban, nagyon nagy Lengyelország fővárosa, eddig nem is hittem volna. Lassu, zsebre tett sétám alatt, jó pár újdonságon, vagy épp furcsaságon akadt meg két szemem. Néha-Néha egy egy mozgó ételárus haladt el mellettem, Lengyel ínyencségeket szállítva. Találkoztam még pár Amerikai drukkerrel, legalábbis csak hiszem hogy azok voltak, mivel az amerikai zászló színeiben, és formáiban díszelgett öltözetük, na meg pár kiegészítőjük. Az autók csak suhantak el mellettem, sietősen mehettek úgy 100-zal, és talán csak az én figyelmemet keltették fel, a túl gyorsan haladó járművek. Még a fánkot eszegető rendőr sem hederített feléjük nézni. Csak mintha ott sem lenne, tömte magába a soknak tűnő édességet. A nyugodt sétámat a telefonom zavarta meg, Márk telefonszáma villant fel a képernyőn

-Igen?-tettem a fülemhez a készüléket.

-Küldök egy címet..a koncert helyszíne. Érj ide a megbeszélt időre..Ne késs!-ezzel kinyomta a telefont. Remek. Ennyit a nyugodtságról. Ezután a cím meg is érkezett készülékembe, egy ismeretlen helyszín  jelölődött meg a google térképemen. Ami tőle 2 utcányira helyezkedett. S pont az ellenkező irányba kellett elindulnom, a gyorsabb megérkezés reményében. Úgy 10 percre rá ott is voltam, a helyszínen eligazítottak az öltözőmhöz. Ott már bent ücsörgött az egyik széken Márk, és egy fiatal lány. 

-Itt vagyok.-léptem be 

-Szia, Melissa vagyok. Én leszek a sminkesed holnap-nyújtotta a kezét

-Szia, Alexa vagyok-fogtam vele kezet, kedves mosollyal

-És, van valami elképzelésed hogy milyen is legyen az összkép?-támaszkodott az egyik asztalnak

-Hát az biztos hogy vissza fogottat szeretnék-rántottam meg vállaimat

-Aha, szóval nem szeretnél akkora feltűnést. Jól gondolom?-mosolygott kedvesen

-Elnézést, de át kell lépnem Alexhez, valami pici emberke rá akar erőltetni egy zöld izét-nevetett fel, szemöldököket felhúzva, majd kilépett az ajtón. Mi a hallottakat nevetéssel kísértük

-Hát nem is az hogy nem szeretnék feltűnést, csak egyszerűen nem látom értelmét a feltűnésemnek-vontam meg a vállaimat

-Oh..Értem én, mi itt a baj-ült le az egyik puffra, majd rácsapott a mellette lévőre-ülj csak le. Beszélgessünk-mosolygott kedvességgel. Én mosolyogva ültem le mellé, a mutatott helyre.-Ki a fiú?-csapott rá óvatosan a lábamra. Én erre szélesen elmosolyodtam, fejet rázva

-Honnan tudtad?-nevettem

-Én is voltam Tini-vonta meg a vállait-szóval?

-Az egyik fellépő-sóhajtottam

-Aha, és mond csak volt valaha valami köztetek ezzel a fiúval?-nézett rám kedvességgel

-Hát igen, elég sok minden, vagyis én eddig azt hittem-húztam össze magam

-Ki szakított?-húzta el a száját

-Ő-nyögtem ki

-Na figyelj,-kelt fel a puffról, s letérdelt elém, megfogta a két kezem. Valahogy olyan érzésem volt, mint amikor anyukám csinálja ezt. Nagyon jól estek  szavai-Lehet hogy ez a fiú, nagyon sokat jelenetet neked, vagy még jelent is..de ha ő így döntött..Akkor mi pedig döntsünk úgy..-szeleburdi tekintete lett-megmutatjuk ennek  a csoda gyereknek, hogy te nem olyan lány vagy aki pallóra kerül tőle, és egyből elolvad. Jó?-mosolyodott el. Én erre csak bolintottam egyet

-Jól van-mosolyodott el kedvesen

Másnap délután....

Egész reggeltől egy perc pihenésre sincs időm. A színpadon megy a sürgés forgás, meg sem áll senki. Folyamatosan zajlanak a próbák, leállni nem lehet. Én pedig épp most tartok Melissa-hoz. Hogy végre eldöntsük mit kezdjünk velem.