Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

Nem volt tiszta..

Ha ezt olvassátok, szerintem már hozzátok is eljutott, igen. Újra kezdtem. Vagyis, folytatom. Megpróbálom. Mert őszintén bevallom nagyon hiányzik már a mindennapjaimról ez a sztori. De mit irkálok itt, mindenkit a sztori folytatása érdekel, de akkor csapjunk bele----->

Egy hét telt el a szülinapom óta....Március 19.....19 éves lettem. Ami valjuk be már nem tini. Szinte mintha csak most lett volna, mikor elkezdtem a 9-edig osztályt. Hát 15 sem most voltam. De az a most lévő szám, nem jelenti azt hogy otthon bingozok. Nem, dehogy is. Még mindig bennem van az a bizonyos gyerek szellem. Ami arra késztet hogy felfedezzek mindent amire eddig nem volt esélyem. De eddig hogyan alakult az életem? Igaz, egy kicsi ideig eltűntem. Röviden annyi, amit szerintem ti is tudtok. Újra kezdtem az egyetemet. De most nem Kaliforniában, sem Magyarországon. Inkább egy N betűs országot mondanék. Norvégia. Igen. Ott kezdtem. És miért csak kezd-TEM? Mert már csak múlt időben fejezném ki. Ismét volt egy incidens, aminek hála....hogy is mondjam, hát....nincs suli számomra. Ami ezt okozta, inkább nem fejteném ki. És most pedig próbálom nyitogatni a két szememet, mivel 2 óra múlva, érkezik hozzám 2 valaki. Akiket nagyon imádok. De persze mindegyiket máshogy. És ha ki akarok menni eléjük a reptérre, nem ártana felkelni.  De ha szerencsém van akkor egy kicsit késik a gép. Mivel mire fel érek Pestre, az bő 2 óra. Plusz még pár perc. Nem ártott volna beállítani azt a hülye ébresztést. De most már hiába mérgelődők. Hisz ők már úton vannak. Úgyhogy indulás Alexa. Vége az alvásnak. A saját magamat biztató szavakat hátra hagytam, és indultam is a ruhásszekrényem felé. Mikor azt kinyitottam, a lábam elé burúlt az abban rendezetlenül elhelyezett sok dolog, és tárgy. Többek között egy barna gitár. Amire csak gondolkozva tekintettem, majd mintha felráztak volna, olyan gyorsasággal pakoltam is vissza a szekrényembe, a rég elfeledett hangszert. Nem akartam belebonyolódni. A szekrényből kikaptam egy tipikus válnál kivágott lengébb felsőt, és egy fekete legging-set. Majd ezek társaságában megindultam a fürdőbe. Ahol ezeket gyorsan magamra kaptam. A a barna hajtincseimet, egy fekete hajgumival, copfba fogtam. Majd neki álltam sminkelni. Megcsináltam a szemöldököm. Szempillaspirál került a két szempillámra.  Nagyából ennyivel be is fejeztem. A szobámba vissza térve lekaptam a fogasról, a fekete bőrkabátom, és már indultam is le a lépcsőn. A konyhában megtaláltam anyát, akinek egy gyors köszönést ejtettem. És már bent sem voltam a házban. A már kint parkoló autóba beszálltam, ahol megtaláltam a táskámat. Bele dobtam a telefonom. És már indultam is. Mivel hosszú út állt még előttem. Végig haladtam az m6-oson. Aminek köszönhetően még két óra elmúlása előtt beértem Pestre. A reptéren kerestem helyet a parkolóban, hogy letehessem a kocsit. Mikor minden sikerült. Behaladtam az épületbe. Ott meglepetés ért, de végül is nem volt szokatlan. Hisz ez már nem az első volt. De ezt nem gondoltam volna.

Több csapat lány volt minden felé. És már sejtettem hogy miért. Tudtam miért vannak ott. Hisz nem egyikőjükön az általam ismert jel szerepelt rajtuk. Póló, vagy akár pulóver formájában. Megfogtam magam, és leültem egy székre majd a telefonomba bonyolódtam. Nem egyszer a nevemet hallottam. "Az ott nem..." Hallottam a mondatokat. Mikor egyszer felpillantottam. Egy jó pár lány rám mutogatott. Nem törődtem vele. De a következő pillanatban, cipők sokaságát láttam előttem sorakozni. Amiknek nyilván volt gazdája. Mivel ők álltak előttem. Nagy szemekkel tekintettek rám

-őő.. Sziasztok-köszöntem zavartan

-Szia-hallottam a sokaság válaszát. Csak semmit nem értve nézelődtem. nem tudtam mit akarhatnak tőlem. Majd egyszer leültek mellém, és kérdezgetni kezdtek. Akkor már majdnem megszólaltam hogy nem szeretnék jó párra válaszolni. De végül akkor lett elegem mikor már képet akartak velem készíteni. Nem vagyok én senki hogy velem képet csináljanak. Ezt kijelentve arrébb sétáltam. A falnak támaszkodtam, és még mindig a telefonomon megjelenő ikonokat bámultam. Oké, hogy egy időben még voltam valaki. De most már kiszálltam. Márkkal is megszakadt a kapcsolatom. Egy veszekedésnek köszönhetően. De lehet hogy ezek a lányok nem is miattam jöttek oda hozzám. És csak azért akartak képet, mert van közöm a két ikerhez. Tudtam hogy nem egy ember engem bámul, éreztem a tekintetüket. De mind ennek vége szakadt. Mivel az a csomó, de csomó lány elindult egy irányba. Elindult? Inkább rohant. És sikított egyszerre. Tudtam hogy ez miért volt. De nem közelítettem meg azt a "hű de híres helyet" csak távolról néztem az irányába. Majd megláttam kettő magas, kopasz fejet. A két testőr, akiknek még mindig nem tudom a nevét. De mindegy is. A lényeg az őket védő személyeken volt. Láttam a két szőke hajat....de valami ezen kívül nem volt tiszta. Egy barna hajat is észre vettem mögöttük haladni. Alacsonyabb volt, kb az én méretem. És az egy lányé volt. Akit a két fiú próbált elrejteni/megvédeni. Az ugráló rajongóiktól. És mikor megpillantottam az arcát, annak a személynek, nem is tudom mit éreztem ott és akkor.....Sok mindent 

Sziasztok!!!! Itt vagyok megint. Gőzőm sincs hogy meddig. De még itt. Szóval remélem tetszett ez az igen csak rövid rész :)