Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

II.:Kijutottam

El sem hiszem! Ez a nap is elérkezett. Az ágyamon ülve, látom a hihetetlen napsütés, hallom a madarak zaját. De ma nem csak a tavasz megérkezése tölt el izgalommal. Van itt egy másik ok. De türelem, apánkén megtudjátok. Ma megismerünk egy országot. Ugyanis ma 2018. Május 8-at írunk. Na törjétek a fejetek..mi van ilyenkor? Látom nem megy. Akkor legyetek türelmesek. Még sokára fog kiderülni. Vicces hogy ez a nap így kihatott rám, hisz még az életben nem keltem fel mosolyogva az ágyból, kora reggel kereken 7 órakor. Méghozzá az ébresztőm hangjára. Fejlődök, éjjen! Na de hadjuk el ezt a témát. Ki kéne kecmeregni a pihe puha ágyamból. De a padló meg olyan kényelmetlen. Mivel eddig szőnyeg borította. De azt sikerült le buritanom Colával. Bravo Alexa. Ezért ki is dobhattam. Na de várjunk. Nekem vastag zokni van a lábamon. Oh hát akkor ez sima ügy lesz. Kiszállok aztán ennyi. Mivel azért korán van, nem vagyok a legfittebb. Úgyhogy csak lassan, nehogy meghúzzam valamimet, a túlzott erőlködésben. Az erkélyemhez siettem, ki akartam kukkantani. Milyen is az idő. A nap hiába süt, ahogy csak bír. Hideg van. De úgy néz ki ez az új szomszédokat nem zavarja. A jakuzzi a teraszon beizzítva. Ezek aztán tudnak élni. Najó ideje felhagyni a szomszédok fürkészésével, menjünk enni. A konyhában hatalmas a hangulat. Anyu régi kazettáiról szól a zene. Tudjátok retro meg minden. A konyhapult telis tele rágcsálnivalóval. Vajon mi ütött a szüleimbe? Ez a zene, ennyi kaja...nem értem. Vállat vonva csoszogtam a hűtőszekrényhez, tejet keresve, a reggeli kávémhoz. A szekrényből kivettem a bögrémet, majd abba elkészítettem az engem felrázó löttyöt. A pultnak dőlve ittam meg egy huzamra. 

-Lassabban kisasszony. A végén még megárt.-szólt rám anyu

-Ez? Alig van valami ereje-nevettem zavartan

-Na gyere, csináltam gofrit-mutatott a megterített asztalra. De ez az asztal csak háromszemélyre volt terítve. Olyan üres, és unalmas ez a ház Linett nélkül. Nincs kivel hülyülnöm.. Hiányzik. Pedig csak egy napja költözött el a barátjával Budapestre. Hát még meg kell szoknom.-Sajnos epret nem kaptam a boltban, de nutella még van a felső szekrényben.

-Nem baj. Egyszer túlélem-legyintettem, majd levettem a nutellát a helyéről, és levágtam magam az egyik székre. Eszegetni kezdtem. A szüleim egyet-egyet nevettek régi sztorikon, de én semmihez nem tudtam hozzá szólni. A délutánon rágódtam. Mivel azért ez az esemény nem fog lemenni pár óra alatt. Ez több napos. Azt hiszem 4 nap de nem vagyok benne biztos. Na mindegy majd meglátjuk.-amúgy, mi az a sok rágcsa? Nélkülem fogtok bulizni?-nevettem el magam, már nagyon érdekelt ennek oka

-Jaj dehogy is. Mi bulizni? Ahhoz már öregek vagyunk. Neked vettem.-nézett rám anyu

-Nekem? Hát ennyit 2  hét alatt sem tudok megenni.-nem értettem okát

-Na ne álltasd magad. Mindenki tudja ha te ezeknek neki esel. Abból pár óra múlva semmi sem marad-ebből mindenki tudta hogy igaz, nevetés követte anyu szavait. És hát mit mondjak, így történt. Mielőtt elindultam volna itthonról a repülőtérre, enni kellett valamit. Na jó lehet kicsit sok volt de na jó pár napig nem ehetek magyar kaját. úgyhogy ez most igazán belefért. És hogy miért múlt idő? Ez most...Csak annyit mondanék...Portugália jövök. Na jól van elárulom. Most Portugáliába tartok. Ahol az idei Eurovíziós dalfesztivált rendezik meg. Igen, jól értelmezitek. Megnyertem a Dal 2018-at. Hihetetlen érzés. Most már az se érdekel ha nem nyerem meg a dalfesztivált. Már az is egy fantasztikus dolog hogy ide kijutottam. Viszont az ellenfeleim eléggé erősek. Legalábbis ahogy említették nekem a fővárosban. Sajnos a neveket nem tudom. De attól még ijesztő.  Úgyhogy dobogó kihúzva. 

-Pár óra elteltével-

Már a hotelszobámban kuksolok, ami meg kell hagyni elég elegáns. Tiszta luxus. El tudnék itt élni. De nem egyedül, Márk itt ül velem szemben, és vázolja a lehetőségeimet. Kapcsolódjatok be. 

-Szóval például az ukránok, és a Hollandok elég gyengék hozzád képest a meglátásaim szerint. Viszont Lengyelország, és Norvégia a te hatásköröd. Őket talán sikerül legyőzni. Ugyan akkor Dánia sem kispályás. A dán fellépőre oda kell figyelni.

-Hát majd meglátjuk-rántottam vállat, de nagyon izgattak a nevek.-Hé Márk-felnézett-Te tudod a többi fellépő nevét?-kezdtem el csócsálni a szám

-Persze-legyintett

-És elmondod?-mosolyogtam idétlenül

-Nem. Azt a szabályok tiltják. De ne aggódj este a főpróbán megtudod-veregette meg a vállam, fellát majd kiment. Hát úgy néz ki tőle nem fogom megtudni. De a neten tuti fent van. Egyből a laptopomhoz kaptam, majd azon bepötyögtem. A neveket pörgetve megakadt lélegzetem. Egy duón. Ami a szívemig hatott be.