Se veled se nélküled? Van egyáltalán olyan? Van, a történet két főszereplője tökéletesen bemutatta ezt. Ti is szeretnétek a két Gunnarsen szomszédjában élni? Zárjátok ki a világot két percre, és éljétek bele magatokat a történetbe. Képzeljétek azt...
-Alexa...-rá sem néztem csak berohantam a lakásba, és magamra csuktam az ajtót. Majd előtte össze rogytam és ott támasztottam, a könnyeim meg csak jöttek, és jöttek. Üvölteni tudnék. Annyira fáj. Kopogtak az ajtón.
-Mit akarsz már megint? Nem volt még elég?-kinyitottam az ajtót és Marcus áll ott
-Beszélni akarok veled-megtorpant mikor meglátta a könnyimet
-Te csak ne akarj! Olyan nagy kérés lenne ha kiszállnátok véglegesen az életemből?-
-Hiányzik az amit együtt csináltunk! Vagyis hiányzol. Szükségem van egy olyan barátra aki megért. És az a barát te vagy!-ezt halva én csak álltam és nézetem magam elé lehajtott fejjel. A hátsó szobából felbukkant Timi.
-Marcus létszíves menj el! Komolyan nem veszitek észre hogy milyen állapotban van a hülyeségetek miatt?-kült engem el az ajtótól
-De.......-nem hallgatta végig
-Marcus..Kérlek!!-szólt rá. ő erre csak bólogatott és elhagyta az ajtó környékét. De nekem is hiányzik. És ott a gond hogy nem csak ő. Timi oda jött
-Nemsokára vége lesz az egésznek. Haza megyünk. És minden olyan lesz mint előtte!-megölelt
-Nem, ez már nem lesz ugyan olyan. Martinus olyan srác hogy ránézek és aztakurva!! Nagyon hiányzik Timi!-hozzá bújtam
-Jaj te lány, te aztán jól bele szerettél-sóhajtott
-Hogy lehettem én ilyen hülye? Túlzottan bele éltem magam. A semmibe-jöttek a könnyim
-Na ezt nem! Nem fogsz többet sírni. Nem hagyom! És nem voltál hülye, csak mentél azután akit a szíved kiválasztott-letörölte az arcomról
-Akkor most vagyok hülye..Mert még mindig érezni akarom még egyszer ha fáj is, hogy ott van, és vigyáz rám!-ő erre nem reagált csak simogatta a fejem búbját. Így telt az esténk. Kisírtam magam. Picit könnyű volt. De még mindig ugyan azt a tehetetlenséget éreztem. Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önlétlenül nyúlna felé, a lelkem ösztönösen hozzá kívánkozik. Olyan, mintha megszűnnék létezni. Őrülten hiányzik, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. Elérkezett a másnap.... az a nap amikor ki kell állnom mindenki elé, a királynő elé, és ami a legnagyobb pánikot ejti bennem, ki kell állnom, úgy hogy Martinus is ott lesz. És figyelni fog. A két mese szép szemével. Istenem!! Már megint róla ábrándozok. Nincs egy olyan percem mostanság amiben nem gondolnék rá. Már reggel 6 kor fent voltam. Képtelen voltam aludni. Állandóan a mai napon kattogott az agyam. Fől alá járkáltam a lakásban. Persze sikeresen Timi is sikerült felébresztenem. Hurrá!! Egy pozitív dolog volt ebben. Timi isteni kakaót tud készíteni. Úgyhogy kiharcoltam nála. És igen, szokásosan nagyon jó volt. Kint ültünk az erkélyen, azon belül a földön, törökülésben. És iszogattuk a jó meleg kakaót.Nagyon sokszor elnevettük magunkat. Főleg egyszer. Mikor egy részeg emberke óbégatott maga elé pedig nem is volt ott semmi. Na mindegy. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről és kerestem valami öltözéket. A pizsamám helyett.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Gondoltuk elmegyünk valahova reggelizni. A lépcsőházban mentünk le.
-Oh a francba fent hagytam a tokom, mindjárt jövök.-vissza szaladt a lakásba, 3 emeletet. Én még mindig mentem lefelé. A kártyámmal kinyitottam az ajtót és kiléptem a parkolóba. Martinust körül vette egy lány. Mily meglepő! Gondoltam hátat fordítva megvárom Timit, ugyan ott. Meg csörrent a telefonom. ~ISMERETLEN SZÁM~
-Igen?-szóltam bele
-Szia, Alex vagyok. Tudod....-közbeszóltam
-Szia. Igen tudom a Venczli. Helyzet?-kérdeztem
-Az lenne a kérdésem hogy ugye te kint vagy most Svédországban, ugye?-tette fel
-Igen, de miért?-érdeklődtem
-Mert én is itt vagyok. Márk nem említette? Na lényegtelen. Egy kis útba igazításra lenne szükségem. Nem tudom merre van egy jó kajálda. Ahol lehetőleg ehető kaja van.-nevetett
-Ő épp mi is enni tartunk a barátnőmmel, ha gondolod csatlakozhatnál....-azért nem kérdeztem meg Timit erről mert tudom hogy oda vissza van Alex-ért és ha már egyszer nekem nem lesz, neki jó legyen ez a kis utazás.
-Oh..köszi. Ha nem leszek teher...-
-Teher? na ne nevettess. Örülnénk neki.-nevettem. Azt vettem észre hogy mikor nevetek Martinus állandóan felém kapja a fejét. Érdekes.
-Jó hát akkor köszi, lassan érkezem-letette a telefont. És most nagyon nem számítottam rá. Martinus oda jött azzal a lánnyal.
-Kivel beszéltél?-próbálkozott
-Nem rád tartozik-mosolyogtam
-Na mindegy. Oh majd el felejtettem, Alexa ő itt Elisa, a barátnőm..-oké, lehet hogy ez kicsit lesokkolt de oké. Ott álltam mint egy szamár és csak néztem.
-Oh, új barátnőd van. Jó tudni-mosolyogtam vagyis próbálkoztam
-Amúgy, nagyon szépen süt a nap, nem?-húzta az agyam
-De tényleg szép....Tudod mitől lenne még szebb?-fintorogtam
