Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

TAAALÁÁN :)

-Mire?-álltam meg

-Bocsánatot kérek a srácok nevében, tudod mindig ilyenek-hajtotta le a fejét

-És mi lesz azzal hogy békén hagysz?-gondolkodtam el

-Jó bocs. Már megyek is- elindult a másik irányba mikor én

-Aj, Martinus várj-mentem utána

-Igen?-nézett rám

-Tudod mondani akartam neked valamit, mielőtt elviharzottál a ház előtt, és nem azt amit te hittél-hajtottam le a fejem

-Akkor mit?-

-Hát eléggé más dolgot-kezdtem csócsálni a szám

-ki is mondod vagy? mi lesz?-nevetett

-Az van...hogy....-félbeszakított

-Hiányzom mi?-nevetett mint egy egoista

-Taaaláán-jöttem zavarba

-Hát ebben az esetben. Taaaláán ahogy te is mondtad nekem is hiányzik valaki....aki épp elég közel áll hozzám, de jobban tetszene, ha még közelebb helyezkedne-fogta meg a kezem

-Taaaláán, szeretne is-nevettem

-Akkor miért nem teszi?-nevetett és nekidöntötte a fejét az enyémnek, majd megcsókolt. Ez után Martinus egyik haverja felbukkant

-Hé haver, ez így nem ér hogy te viszed el a fő nyereményt-nevetett

-Hát bocs tesó, de a fő nyeremény már régóta az enyém-Nevetett

-Ja akkor nem szóltam. Amúgy Ryan vagyok-nyújtotta a kezét

-Én meg Alexa-mosolyogtam

-Hű, szép neved van-Láttam hogy ez Martinusnak nem tetszett

-Ryan!!!!-mérgelődött

-Bocs haver de tényleg menő neve van. Na én léptem sziasztok.-elköszönt és elment

-Tudod mi érdekelne engem?-tettem fel a kérdést

-Gondolom elmondod-mosolygott

-Hogy most akkor mi...Együtt?-

-Hát ha szeretnéd-nyomott egy puszit a számra. Haza felé vettük az irányt. útközben még beszélgettünk. 

-Holnap mi már megyünk Osloba. Kérhetnék valamit?-fordult velem szemben

-Aha, persze-mondtam

-Holnap lesz egy kis elintézni valóm, a reptéren. Számíthatok rád?-tette fel

-Hát szerintem igen-mosolyogtam

-Köszönöm.- Eközben hazaértünk. Elköszöntünk és én már bent is voltam a házban. Ott nagy meglepetés fogadott. Az ajtó mellett bőröndök, és csomagok. Gondoltam a szüleim holnapra Osloba pakoltak össze, de nagyot tévedtem.

-Kicsim, nyomás csomagolni-hívta fel a figyelmem anyu

-Még ráérek, úgyis csak holnap megyünk-húztam meg a vállam

-Hova mész holnap? Ja Oslosommerid. Hát azt felejtsd el és csomagolj-jelentette ki

-Az Oslosommertid. És hogy érted hogy felejtsem el?-akadtam ki

-Úgy hogy, haza jössz velünk. Már szóltam Márknak is hogy nem mész-közölte

-És ezt hogy gondoltad?És mégis miért mondtad le?-mérgelődtem

-A nővérednek holnap ballagása lesz, és szeretném ha ott lennél. Csak egyszer lesz ilyen ballagása. És te nem fogod kihagyni-ideges lett

-Előbb nem lehetett volna szólni, mondjuk mielőtt ide jöttem?-kiabáltam