Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

Hol rontottuk el?

Véget ért az esemény. Elköszöntem Lisától és Lénától, maradj az öltözőmbe igyekeztem. Ott senki se volt. Csak megfogtam a táskám, a kabátom, s mentem is ki onnan. Vissza indultam a hotelba. Mivel semmi társasághoz nem volt kedvem.  Jobban érdekelt Martinus. Most biztos maga alatt van. S hiába nem kedveltem a lányt, attól még nem akarom őt így látni. Túl sokszor láttam ilyen állapotban. És az összes alkalommal az én hisztim volt az oka. Miért nem tudtunk csendben maradni. Hogy jutottunk el idáig. Hogy lassan már alig ismerjük egymást, csak egy halovány emlékek vagyunk. Ami talán meg is szűnik, de most el mondok egy titkot. Még ha többet nem is váltunk egy szót sem, én minden este az ablakomnál fogok ülni, s azon gondolkozom, hol rontottuk el. Mert nekem ez már egy rejtett kérdés. Amire talán, sosem kapok választ..

Martinus szemszöge...

Mit rontok én folyton el????!!? Jó most talán semmit. De előtte. Hogy lehettem ekkora barom?????Szakítottam Alexával, Emma miatt. Mert azt hittem szerelmes vagyok. Végül is az voltam...csak eldobtam, egy idegen lányért. Még szín tisztán emlékszem mikor beléptem az udvarra, és ő ott állt vizes hajjal, és ruhákkal. Attól a pillanatól bele estem. Csak a kiesés bonyolultabb ügy. Az első csókunk...Vagy az első randink...Mondjuk ő nem is sejtette hogy az. Azt hitte csak barátok vagyunk. Azok is voltunk...Csak később többek lettünk. Sokkal többek. De most már ő sincs itt. Ma a mosoly az arcán, a gyönyörű kék szemei...és mikor megölelt. A régi emlékeket hozta nekem vissza. De minek is gondolkozok??? Értelme nincs. Mivel láttam rajta hogy tovább lépett. Neki már nem kellek. Szomorú a valóság, főleg ha szerepet játszol benne. Egy olyan szerepet aki csalódik. De most mit sajnáltatom magam? Én dobtam, és lecseréltem másra. Holott ő csak azért hogy megtudja mi bajom elutazott 1901 km-tert. Hogy mekkora egy görény vagyok. Megfogtam a cuccaim, s kimentem az öltözőből. Vissza mentem a hotelbe. Nem akartam jó pofizni senkinek. Csak egyedül lenni. Ha kell a sarokban, de ne zavarjon senki. 

Pár óra múlva...

A kanapén ülök, s a telefonom fürkészem. Majd hirtelen nyitódik az ajtó. Marcus és apu lép be azon.

-Hová tüntetek?-körül se nézett de már mondta Mac

-Én eljöttem..Emma meg lelépett-mondtam unottan

-Mi? Kit izgat Emma...Én Alexáról beszéltem. Azt hittem együtt jöttetek el-tette fel

-Hogy ő hol van azt nem tudom, de én itt-förmedtem rá. Hogy akadjon már le rólam. Asszem vette az adást. Mivel több szó nem haladta el a száját

-Van egy ötletem-ült le a másik kanapéra apu, majd össze csapta két tenyerét. Én az egészre nem figyelve pörgettem tovább az instát. Erre ő felállt és kikapta a készüléket a markomból

-Hé-kiáltottam fel

-Figyelj kérlek-szólt rám. Nem tudtam mást tenni, azt kellett csinálnom amit mondott.-Köszönöm..Na arra gondoltam hogy nemsokára csinálhatnátok egy livot, olyan este tíz óráig. Mivel éjfélkor megjelenik az one flight away. 

-És az MMerek feltehetnének kérdéseket az új dalról-bologatott Mac. Én meg csak némán követtem a sorozatos ötleteket. Majd erre pár percre

-Martinus gyere indítom a Livot-én erre oda vonszoltam magam. És mikor az app vissza számolt 3-tól, kezdetét vette az élő adás. Ezt pedig pár másodperc után követte a több ezresével mozgó chat. Alig bírtunk kiolvasni valamit. Majd Marcusnak jött egy ujabb ötlete. Ami az volt, hívjuk be a nézőket. Beszéltünk pár lánnyal, Volt elég meglepő országokból is származok. Majd jött a következő jelölt. Szintén egy lány....mily meglepő. De most lepődtem meg a legjobban, vagyis a gyomrom össze rezzent a hallotakról. Ugyan is beszélgettünk vele, megkérdeztük honnan jött, mi a kedvenc zenéje, és még így tovább. És ami következett

-Alexa hol van?-szólalt meg Angolul. Én erre furcsán néztem bele a kamerába.

-Ő Alexa a szobájában van-bologatott Marcus, látta rajtam a dolgokat mikor rám nézett. De mondjuk ki nem??

-És esetleg beszélhetnék vele?-húzta el a száját félve a választól

-Persze. Martinus meny szólj neki-én erre ránéztem Marcusra

-Mi?-azt hittem nem értem tisztán, zavartan nevettem...