Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

Ez kicsit ciki..

  És mikor megpillantottam az arcát, annak a személynek, nem is tudom mit éreztem ott és akkor.....Sok mindent. El sem hittem. Félek bevallani de neki jobban örültem mint a másik kettőnek. Már ugrálni tudtam volna. A testőrök egyre kijjebb és kijjebb haladtak, felém közeledtek. De a rajongók meglehetősen nyugodtak voltak, egy kis idő után. De ha vissza térek. Az a lány....Selma volt. Mikor meglátott, egyből felém kezdett el szaladni, én pedig csak átöleltem. 

-Szia-ejtettem ki a számon

-Szia-köszönt ő is. De még mindig szorongattuk egymást. Majd mást is meghallottuk mellettünk

-KHM!!!-köszörülte meg a torkát, valaki. Valaki, aki irigykedett.-Én is itt vagyok ám-Nyitotta ki a száját. 

-Igen, tudom.-kuncogtam. Majd mikor eleresztettem Selmát. Tovább haladtam. A mellette ácsorgó Marcust is megöleltem. De a harmadik fél még mindig reklamált. Azt hitte legelőször hozzá megyek majd. 

-Na menj. Mert ő már a végén ugrálni kezd majd, a nagy várakozásban.-ejtette ki a száján Marcus. Én ő elengedve, csak rápillantottam a mellette elhelyezkedő személyre. Komolyan néztem rá. Magamban már szinte nevettem. 

-Mit szeretnél?-nevettem, és tettem karba a két kezem

-Én? Semmit-rázta meg a vállát.

-Oké. Na gyertek, menjünk.-indultam el, Tinust hátra hagyva. A többiek nevetve követtek. Majd..

-Hé-szólt utánam, én hátra tekintettem. Ott állt azzal a tipik nézésével. Én Marcus kezébe passzoltam a slussz kulcsot, jelezve hogy menjenek előre. Mást nem figyelve. Szépen lassan oda sétáltam a szőkeség elé, hogy huzam az agyát. 

-Igen?-húztam fel a szemöldököm. Ő erre elkapta a derekam, és közelebb húzott, maga felé. 

-Direkt csinálod mi?-rántotta fel a szájának az egyik oldalát, ahol az a cuki anyajegye található. Én a két kezemet a mellkasára nyomtam. És finoman bólogattam

-Asszem igen-nevettem el magam

-Hiányzott ez a nevető fej-pillantott a távolra

-Oh tényleg? Nem is gondoltam volna.-Ő egy puszit adott a számra, majd az egyik kezével megfogta a kezem és így sétáltunk ki a parkolóba. A kormánynál már Marcus helyezkedett

-Hé tesó! Ki mondta hogy te vezetsz?-célozgatott Martinus

-Ő..Én?-nevetett. Erre Tinus kihúzta Mac-et a kocsiból és ő foglat ott helyet. A másik szőkeség pedig a másik elől lévő ülést választotta. Selmával mi csak kint ácsorogtunk, és nevettünk. 

-Aha, szóval mi akkor hátra ülünk?-szólt közbe Selma. A két srác csak vállat rántva tekintettek ránk.   Mi nagyot sóhajtva foglaltunk helyet a hátsó üléseken. De aztán fél úton végül én kerültem a kormányhoz. Mivel Tinus nem igazán tudta az utat. Mikor oda értünk hozzánk meglepetés ért. Mivel mikor kuszáltunk a kocsiból, valahogy Marcus, és Selma keze össze ért. Én csak Martinusnak némán mutogattam hogy ez most mi. Ő meg csak idétlenül mosolygott.

-Úgy érzem valamiről lemaradtam? Nem gondoljátok?-tettem karba a kezem

-Lebuktunk Mac-nevetett hangosan Selma

-Meglehet-szép lassan felém fordultak, Marcusnak a szeme össze volt húzva, és úgy mosolygott

-Úgy látom Mac-nak bejött a terve-nevettem el magam

-Ja hogy te ezt eltervezted, és ezt Alexa tudta?-nevetett Selma. Elindultak befelé a házba, mi Martinussal csak nevetve figyeltük őket. Hogy miként produkálják magukat. Mikor beértünk a lakásba, Marcus pont megtalálta a neki szánt szobát. Egyből be is vitte a cuccát. (Tudta hogy a szüleim ebben a hónapban nincsenek itthon. Tudattam velük mielőtt eltervezték hogy jönnek.)