Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

JOBB LESZ ÍGY

Pontosabban valaki.....

Nem akartam hátra fordulni, mert sejtettem hogy Martinus az. Csak mentem tovább a repülő felé. De valaki hátra rántotta a karom.

-Kérlek várj.-ejtette ki a száján

-Mire már megint?Állandóan abból lesz bajom hogy várok, és maradok.Ja és ha jól veszem az adást te szakítottál  velem tegnap este-fordultam meg

-Sajnálom, nem voltam önmagam-hajtotta le a fejét

-Nem pont az hogy önmagad voltál, szállj le rólam és hagy elmenni-ki akartam rántani a kezemet az övéből de nem engedte

-Nem követem el még egyszer azt a hibát amit mindig. Hagytalak elsétálni, ezutal nem.-jelentette ki,a mögötte álló rajongói akik megint csak elkísérték, és egy stáb nagy kamerákkal.kitágult szemekkel bámultak. 

-Amúgy téged az egyáltalán nem zavar hogy egy stáb és egy csapat rajongó figyel minket-néztem rá értetlenül

-Nem érdekel ha hallják, nem érdekel ha látják. Sőt haljak csak. Legalább megtudják hogy ki az akiért mindent megtennék, akiért megéri küzdeni,Tegnap..Marcus nem mondta végig amit akart és én úgy fogtam fel az egészet. Kérlek ne hagy itt. Minél jobban szeretlek, és ezt elmondanám percenként is hogy el hidd. És az új dalt, is neked írtam, miattad akartam hogy felvegyük, hogy Klippet csináljunk belőle. Az egész miattad volt. Ha nem jöttél volna még rá.És ha kéne még a világ végére is elmennék, állandóan a sarkadban járnék, csak hogy biztonságban tudjalak.Mert nekem ez az egész olyan mint egy álom. És sosem akarok felébredni belőle-fogta végig a kezem. Az emberek csak figyeltek, a kamerák meg csak vettek minket. De már engem sem zavart. Mert ilyen édeset és cukit még senki nem mondott nekem.

-Olyan hülye vagy-dőltem a mellkasára

-De te szereted ezt a hülyét-nevetett

-Hát az meglehet-mosolyogtam

-És még mindig el akarsz menni?-nézett rám csillogó barna szemekkel

-Hát muszáj lesz, át kell gondolnom pár dolgot, meg most kezdődik a koncert szezonom úgyhogy. kénytelen leszek. Köszönöm hogy eljöhettem-öleltem meg

-Hát jó, de azzal számolj hogy meg állás nélkül zaklatni foglak, és azt meg kell ígérned bármit is csinálsz, bárhol is leszel, vissza írsz, vagy felveszed nekem a telefont-kötötte ki

-Még koncert közben is?-nevettem

-Még koncert közben is, hiányozni fogsz-ölelt meg

-Na lassan nekem mennem kell, majd írok. Szia-

-Szia szívem-megcsókolt. Majd el eresztett és én nagy nehezen elindultam be a repülőre. A hátam mögül hallottam hogy Martinusnak kiabál az a sok lány(pedig elég csendesnek tűntek) 

Pár óra múlva már ott hon koptattam a grafit ceruzámat, mivel attól még hogy én nem voltam itthon nem állt meg az élet, úgyhogy tanultam és tanultam.Majd mikor bemagoltam a biológiát, és felmondtam anyukámnak. Elkéretőütem kicsit a westendbe. Ott eléggé körül néztem be is szereztem egy pár új ruhát. Meg egy converse cipőt ami nagyon tetszik. Majd út közben össze futottam Bekával.    Gondoltuk elmegyünk egyet fagyizni. Ő joghurtot evett, én pedig nutellásat. De aztán korán haza mentem mert másnap ugye bár iskola. Haza értem gyorsan lezuhanyoztam felkötöttem kontyba a hajam és filmet néztem az ágyamon. Míg nem a laptopom kiírta: "Bejövő hívás Martinus Gunnarsen" Méghozzá videóhívás. Felvettem de nekem az a szokásom hogy mindig a falt mutatom nem magamat, csak után ha látom a  másikat. Kiültem a kamerából hogy ne látszódjak. De láttam Martinus álom fejét.

-Na ilyet  sem csináltam még. Mizu fal?-nevetett. Majd behuppantam a képernyő elé

-Szia-mosolyogtam

-Ne már most bezavartál közénk-nevetett. Mondott még egy pár ilyen okosságot. Majd letettük. Megbeszéltük hogy hétvégén összefutunk itt Pesten, már alig várom. A gondoltaimat anyu zavarta meg

-Ideje aludni-kivette az ölemből a laptopot és nyomott egy puszit a homlokomra, már majdnem kiment amikor én megszólaltam

-Anyu..Neked volt már olyan hogy kételkedtél valamiben..vagy valakiben?-néztem rá

-Igen, minden nap kételkedem benne hogy ti alszotok vagy egész éjszaka a telefont bújjátok-nevetett

-De nem, tudod hogy értem-

-Mi a baj kicsim?-ült le az ágyamra

-semmi,semmi. Csak érdekelne hogy neked volt e ilyened. olvastam róla egy újságban-mosolyogtam

-Hát volt, pont annyi  voltam mint te. És ha megkérdezhetem az életed az az újság?-érdeklődött

-Meglehet-sunnyogtam

-Na mond mi a baj?-simogatta meg az arcom

-Félek hogy ez nekem így nem fog menni-bújtam hozzá

-Aj kincsem, legalább próbáld meg, ő szeret téged ahogy mesélte. Akkor ez biztos így van. És ha nem megy...Majd kiderül mi lesz. Na de most már aludj nekem.-kiment a szobából én pedig egyedül maradtam a kék falak között. Reggel 7:00-kor keltem mivel 8-ra be kell érnem suliba. Felöltöztem felkaptam valami ruhát és megindultam.