𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊

♡18♡

- Hogy tehetted ezt? - üvöltöttem. - Miért csináltad?! Felfogtad, hogy mekkora sebet okoztál? - fejem egyre vörösödött. - Utállak! - löktem meg.

- Hwayun... - szorította meg kezeimet. - Nyugodj le, kérlek - mondta higgadtan.

- ELMONDTAD MINDENKINEK!- sikítottam szinte. - Hogy lehetsz ekkora féreg? - szorítottam össze fogaimat. - Hogy? - kérdeztem halkan.

Padlón összerogytam. Nem bírta a testem.

- Muszáj volt fájdalmat okoznom - simogatta hátam, mitől kirázott a hideg.

- Ne. Érj. Hozzám - remegett hangom. - Takarodj, Jungkook - motyogtam. - Teljes szívemből gyűlöllek - szipogtam. - Menj már - néztem feléje.

Nem volt ott.

- Jungkook? - álltam fel. - Hol vagy?

- Ezt idd meg - jelent meg a konyhából, egy bögre teával.

- Ne nyalizz, nem fogadom el - flegmáztam. - Húzz már innen! - dobantottam. - Nem vagyok kíváncsi rád.

- Hidd el, nemsokára megtudod, hogy miért mondtam el - felelte. - Csak várj, kérlek - mosolyodott el, fájdalmasan.

Akaratlanul lelkiismeretfurdalásom lett.

- Ezt hogy érted?

- Tessék - nyújtotta a gőzölgő italt, azonban, kikapva kezéből, földhöz vágtam. A szilánkdarabok, csak úgy csattantak a parkettán.

- Ez a szívem - mondtam. - Látod mit tettél?

- Nem kellett volna - indult a konyhába, hogy feltörölje mindezt.

Visszahúztam.

- Arra van az ajtó - mutattam a másik irányba. - Elintézem egyedül is.

- Hwayun...

- Mi az már? - csattantam fel.

- Hozol nekem majd virágot? - kérdezte.

Értetlenül rámeredtem.

- Minek neked virág?

- Úgy szebb lesz minden. Melyik a kedvenc virágod?

- Miért kérdezed? - kérdeztem unottan.

- Válaszolj, légyszíves. Akkor elmegyek...

Miért történt meg az utolsó mondatod, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
2017. 11. 16.