𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊

♡17♡

- Remélem tudod, hogy akkor is imádlak, ha elrontod? - tette kezét vállamra. - Jól fogod csinálni.

- Kookie - sóhajtottam. - Táncolni fogunk, felfogtad?! - csaptam térdére. - Életemben nem táncoltam. Hogy fogom ezt végigcsinálni? - pánikoltam be.

- Úgy, hogy megtanultad - mondta. - Nem kell izgulni. Fogd fel, egy szóbeli felelésnek. Feleltél már szóban, nemde?

- Igen...

- Na, akkor légy magabiztos, és felelj 100%-ra - csipkedte arcomat, nevetve.

- Mindig fel tudsz vidítani - somolyogtam. - Köszönöm szépen.

- Alap - mondta. - Nem kéne már mennünk? - nézett órájára.

- Kéne, de...

- Nincs de. Felállunk, és mi teljesítünk a legjobban - fogta meg kezem, hogy felhúzzon, azonban nem mozdultam. Megpróbálta párszor, de semmi.

- Hwayun... - kezdte, viszont félbeszakítottam.

- Nem tudom. Jungkook.... Fogalmam sincs, hogy mit kell táncolni - vontam vállat. - Vagyis, ha kimennénk a táncparkettre, akkor teljesen leblokkolnék, elfelejtenék minden tánclépést... - öntöttem ki "szívem". - Ne haragudj, hogy ilyen elcseszett vagyok - fordultam el, hogy nehogy meglássa, egyre gyülekező könnycseppjeimet.

- Nem vagy elcseszett. Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Miattad szebbek a napjaim. Beragyogod az életem, a jelenléteddel. Köszönöm, hogy vagy nekem - ölelt át hátulról.

A kis beszéde után, mégjobban rázendítettem. Egész testemben remegtem, nem tudtam megszólalni.

- Khöszöhnöm szhépen - sírtam. - Én is szeretlek - öleltem át.

- Maradjunk itt. Nekem sincs semmi kedvem már táncolni - vallotta be. - Egyébként, ezek a gyöngyvirágok a ruhádon, valami eszméletlen szépek - simított végig az anyagon. - Jót választottál - motyogta.

- Nem is emlékszel? - ráncoltam szemöldököm. - Ezt te választottad - mosolyogtam.

Először megilletődött, majd gondolataimba elmeredve, megvilágosodott.

- Aigoo~~~ - nevetett fel. - Tényleg.

- Milyen jó stílusod van, Jeon Jungkook - kuncogtam. - Irigyellek.

- Én meg a szépségedet irigylem - jött közelebb.

Eltűrte hajam, összekulcsolta kezeinket. Előrehajolt, de szám előtt megállt. Megnyalta alsó ajkát, kiskacsóit derekamra helyezte.

- Nem kérdezem meg, mert tudom, úgyis szeretnéd - kacagott halkan, és...

Megcsókolt. Párnácskáit lassan mozgatta, majd egyre jobban kezdett bevadulni. Nemsokára én is észhez tértem, s teljesen átadtam magam. Mancsommal beletúrtam hajába. Nyelvével végigszántott alsó ajkamon, hogy bejusson szájüregembe. Lepénylesőmet lassan kinyitottam....

- Szeretlek - mondta el gyorsan, azután pedig nyelve találkozott az enyémmel. Testünk lángolt, teljesen elvesztettük az eszünket. Ízlelőszerveink egymásba gabalyodott, annyira akartuk egymás csókját.

- Én is - váltunk el, levegőhiány miatt.

Karja lecsúszott derekamról, elengedtem vállát. Egyikünk sem tudott semmit sem kinyögni. Arcom égett, mint a paradicsom, nagyon zavarban voltam.

- Jungkook...

- Felejtsük ezt el - szakított félbe. - Nem történt semmi, oké? - látszott rajta, hogy ideges. Az az ér a nyakán egyszerre volt észveszejtően szexi, és zavaró.

Fájdalmas arckifejezéssel bólintottam.

- Köszi - hagyta el a helységet...

Érzem még a csókod ízét. Te is az enyémet, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
2017. 11. 15.
(Kicsit megcsúsztam nehari, csak sokat kellett tanulnom... Addig is itt vannak a babáim 😊👫)