𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊

♡8♡

- Meglöksz? - kiabáltam hátra. - Hintázni akarooook - nyafogtam.

Nemsokára, Kook tenyerét éreztem hátamon. Párat lökött, majd mellém lépett.

- Most boldog vagy? - kérdezte, karba tett kézzel.

- Igeeeeen - vigyorogtam. - Nem akarsz hintázni?

- Már nagy vagyok, Hwa - vakarta tarkóját.

- Tényleg? Tényleg, Süti? Tényleeeg?

- Jól van, most én jövök - gondolta meg magát gyorsan.

- Ezaz! - rikantottam.

Lábammal ügyesen, megállítottam a tárgyat. Átengedtem a helyem, csontos hátát lökdösni kezdtem.

- Rendesen eszel? Hány kiló vagy? - ráncoltam szemöldököm.

- Nem kell aggódnód. Jól vagyok - válaszolt, egy kis idő múlva. - Komolyan.

- Ha te mondod - motyogtam. - De... Nem vagy beteg, vagy ilyesmi? - böktem ki.

- Ne is gondolj ilyenekre! - rivallt rám. - Mondom, makk egészséges vagyok. Teljesen rendben van mindenem.

- Akkor szállj, ki és ölelj meg - szomorú voltam. Tudtam, hogy valami nem oké vele.

Eleget tett kérésemnek. Derekamat megfogva, mellkasának döntött.

- Ha ennyire félsz, elmehetünk kajálni - vetett fel egy remek ötletet.

- Köszönöm, Jeon - szívtam be férfias illatát. - Köszönöm, hogy eloszlatod, ezeket a szörnyű feltételezéseket - hunytam be szemem.

Válaszul végigsimított hátamon.

- Ismerek egy jó hamburgerest a közelben. Az jó lesz? - engedett el.

- Ha eszel is, persze - bólintottam.

Kézen fogva sétáltunk, Szöul utcáin. Ujjai is sokkal csontosabbak, vékonyabbak lettek.

- Biztos, rendben vagy? - torpantam meg.

- Bízol bennem?

- Igen.

- Örülök - fogta meg újra kezem. - Elhiheted. Nincsen semmi betegségem, rendellenességem, bármi másom. Nekem csak te vagy - szorította meg kacsómat.

Miért utálom a játszótereket, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
2017. 11. 6.