♡12♡

175 35 5
                                    

Épp vettem fel, a cipőmet, mikor csöngettek.

- Jungkook te vagy az? - kiabáltam ki, hiszen még az ebédemet is el kellett raknom.

- Igen. Bejöhetek? - érkezett a válasz.

- Felesleges, már itt is vagyok! - és azzal a lendülettel ki is nyitottam az ajtónkat.

- Jó reggelt - hajolt meg. - Nincs meleged? Aigoo, mindjárt nyár - mondta.

Hosszúnadrágba voltam, megértem, hogy miért jegyezte meg.

- Nem gond, majd átveszem - magyaráztam. - Ma írunk valamilyen tantárgyból? - indultunk el.

- Jövőhéten. Miért, nem megy valami?

- Matek - vallottam be, zavartan. - Nem vagyok annyira jó belőle - motyogtam.

- Segítek megérteni, oké? - húzott közelebb, derekamnál fogva.

Elpirulva bólintottam, s az út további részében, nem szóltunk egymáshoz....

- Köszönöm, hogy elmagyaráztad, mostmár mindent értek - öleltem magamhoz, amit viszonzott is. - Akkor áll a mai séta? - léptem ki, a felhőtlen ég alá.

- Megígértem. És amit megígérek, azt be is tartom - hangoztatta.

- Így kell ezt! - mondtam boldogan. - Neked a tanár elmondta a vizsgakérdéseket? - kérdezősködtem.

Bár hiába, hiszen nem figyelt. Lefoglalta egy virág.

- Te meg mit csinálsz?! - nevettem ki, és a növény felé fordítottam fejem.

- Nézd - mutatott rá. - Olyan gyönyörű - hunyorított. - Mint te - fordult felém, egy angyali mosolyt villantva.

- K-köszi - makogtam. - Leszabod?

- Nem akarnálak megölni - rázta fejét. - Akkor elveszítenélek... - hajtotta le buksiját, kisfiús zavarában.

- Jaj, Bunny~ - pusziltam hajába...

Már nem adok puszikat, ugye, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
2017. 11. 10.

𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang