𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊

♡15♡

Feküdtünk az ágyon. A nap fénye, bevilágított a szobámba, ezzel megvakítva szemünket. Sajátos módon, lábam, Jungkook lábán helyezkedett el, kezem pedig mellkasán. Mancsával, hajamat birizgálta, párszor végigisimított orcámon.

- Unatkozom - motyogtam, csukott szemmel.

- Dettó - sóhajtott. - Csináljunk valami programot - ajánlotta fel.

- Jól van. Neked úgyis nagy a fantáziád!  Gondolkodj - parancsoltam.

- Hegyet mászni nincs kedved? - ült fel, ezzel minden testrészem lecsúszott róla.

- Régen másztam, szóval rendben - egyeztem bele. - Hova menjünk?

- Fuji - viccelődött.

- Hülye! - néztem rá röhögve. - Tudom már - csillant fel szemem.

- Várom az ötletedet.

- A... - kezdtem mondatomba, de anya benyitott. Zihált volt, könnyei, szétáztatták arcát.

- Jungkook - nézett ijedten a fiúra. - Beszélhetnénk, - csuklott el hangja - anyukádról? - szívta be ajkát.

Láttam Jeon-on, hogy egész testében megfeszül. Rezzenéstelen arccal, bólintott, és anyámmal távozott. Gondterhelten pakoltam mindent, ami a hegymászáshoz szükséges volt.

- Mi baja lehet? - gondolkodtam. - Talán... meghalt? - motyogtam.

Nem kéne ilyenekkel foglalkoznom, hisz nincs beleszólásom. Tűkön ülve vártam, Bunny-ra, aki nem jött. Semmi ajtócsapódást nem hallottam. Itt lehet még nálunk.

- Jungkookie, hol va--- - értem a nappaliba.

- Meghalt - ült a kanapén. Arca a  sápadtnál is sápadtabb volt. Szája remegett, alig kapott levegőt. A sírást pedig szóba se hozom. - Elvitte a rák, Hwayun - fordította hirtelen felém fejét. Azt az arcot sosem felejtem el. Mintha, húsz évet öregedett volna. - Már fent van - mosolyodott el keservesen. - Az angyalokkal, akik vigyáznak rá - nézett fel. - Meghalt, felfogtad? - üvöltötte, miközben a padlón összesett. Életemben most hallottam először káromkodni. Odafutottam hozzá, és jó szorosan átöleltem. Szemem elködösült - ami azt jelentette; nemsokára bőgni fogok.

- Jungkook - nyeltem egyet. - Figyelj rám - kértem.

Buksiját felém fordította.

- Minden rendben lesz! - simítottam végig hátán. - Itt vagyunk neked, túl fogod élni, megígérem - szipogtam.

- Köszönöm - suttogta. - A túra marad oké? - törölte meg szemét. - Csináljunk úgy, mintha nem történt volna semmi - állt fel gyorsan, azonban erőtlenül visszaesett karjaimba.

- Rendben, ehhez fogok igazodni - mondtam. - Összepakolok neked - hámoztam karját le rólam.

- Hwayun - húzott vissza.

- Tessék? - kérdeztem.

- Sajnálom - mondta. - Nagyon szeretlek - engedte el karom...

Így akartál elköszönni, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
Kicsit hosszú lett, no problem--
2017. 11. 13.