𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊

♡19♡

A tenger lassan, óvatosan talán félve hullámzott felénk. Félt, hogy megszakítja az idilli pillanatot.

- Hideg lehet a víz? - kérdezte, miközben a tengert kémlelte.

- Tavaszkor? Ezer százalék - válaszoltam. - Annyira szépek a hóvirágok, nézd - mutattam az egyikre mellettem.

- Leszabjam neked?

- Fáj neki, nem szabad - ráztam buksim. - Üljünk le a homokba - mondtam.

- Hoztam pokrócot - vette le táskáját.

- Szóval az volt benne - tűnődtem. - Jól van, terítsd le.

Segítettem szép egyenessé tenni a paplant, s leültettem.

- Nem ülsz le? - kíváncsiskodott.

- Egy pillanat - csiripeltem, és - a táskámat levéve hátamról - előhúztam a szendvicseket.

- Tessék - nyújtottam. - Nincs deja vu érzésed? - tettem le fenekem.

- Nem igazán - harapott nasijába. - Miért?

- Megvan! - csillant fel szemem. - Mikor a réten ültünk, emlékszel?

- Tényleg - horkantott. - Nagyon jól éreztem magam akkor.

- Hát még én - nevettem.

Ezek után abbamaradt a beszélgetés. Mindketten gondolatainkba meredtünk. Ketten voltunk a parton, nem zavart senki.

- Kérdezhetek valamit? - döntöttem fejem vállának.

- Persze.

- Régebben voltak bajaid. Tudod, sovány voltál, nem ettél. Most nincsenek ilyesmik. Természetesen örülök--

- Majd megtudod - válaszolt ridegen. - Hanyagoljuk a témát.

- N-ne haragudj - makogtam. - Bocsánat - motyogtam.

- Hiányozni fogsz - bökte ki.

- Szóval, néztél egyetemeket? - tátottam el számat. - És hova mész?

- Nem így értettem.

- Öhm... akkor hogy? - értetlenkedtem.

- Nemsokára minden érthető lesz számodra - állt fel. - Elmegyek sétálni. Hamarosan visszajövök - tájékoztatott. - Ne gyere utánam - suttogta, s már csak távolról csodálhattam meg.

- Nem értelek, Bunny - motyogtam magam elé. - Remélem nem az, amire gondolok... - könnyeztem be...

Miért lett igazam, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
2017. 11. 16.

Bicsíz, mindjárt vége ☺☺😏😏