Több, mint kolléga...

Egy újabb, eltitkolt fél óra

Tudom,hogy nem kéne itt lennem, és azt is tudom,hogy neki sem. Erre emlékeztet a félhomályban megcsillanó karikagyûrûje, melyrõl tudtam ugyan, mégis valahányszor megpillantom, a szívem összeszorul. Felesége és egy gyönyörû kislánya van, mégis úgy gondolom, hogy ez az egész nem az én hibám. Õ kereste a társaságom, és nem is inkább azt, hanem a testem közelségét. Most megkapta, én pedig csak azt érzem, hogy szükségem van erre. Arra, hogy valaki gyengéden megérintse a bõröm, és csókokkal halmozzon el. Simogassa a testem minden porcikáját, járjon át az a kellemes érzés, mely elfeledteti velem, hogy én vagyok a betolakodó az életébe. Mély sóhajok közepette éreztem, nem tud betelni velem, és engem is egyre mélyebbre vitt, oda, ahonnan csak egyfelé vezet az út. Öleltem, mintha ez tartana életben, pedig csak egy újabb, eltitkolt fél óra voltam az életében. Aztán felöltözött, majd tovább állt. Így telt el a hónap, és én egyre csak győzködtem magam, hogy ez csak a szexről szól, semmi másról. És én vagyok az, aki tulajdonképpen kihasználja őt.