Több, mint kolléga...

Közömbösség

Könnyező szemekkel szálltam ki a kocsiból, majd becsaptam az ajtót, ő pedig csikorgó kerekekkel hagyta el a parkolót. Egész úton hazafele azon gondolkodtam, mikor változott meg minden? Utáltam ezt az egészet, és haragudtam magamra, mert nem voltam elég óvatos. Hagytam, h az érzelmek felülkerekedjenek a józan ész felett. Amint hazaértem, egy forró fürdő társaságában gondoltam végig, mit fogok tenni, hogy ezt helyrehozzam. A vanília illatú habfürdő segített egy kicsit ellazulni, és a döntést holnapra halasztottam. Elnyomott az álom, s hamarosan az óracsörgésre ébredtem. Reggel van. Eljött egy újabb nap, amikor találkoznom kellett vele a munkahelyen. Ezidáig sikerült titokban tartanunk viszonyunkat, de most valahogy nem tudtam ugyanolyan lenni mint általában. Nem tudtam viszonozni a köszönését, csak leültem az íróasztalomhoz, és bekapcsoltam a számítógépem. Ő pedig ismét elviharzott, egy cigivel a kezében, a dohányzó felé.