Több, mint kolléga...

Cigaretta

Egy rövid, semmit sem mondó párbeszéd után az órájára nézett, majd közölte, hogy el kell indulnia. Lekapcsoltam a laptopom, fogtam a táskám, majd előkészítettem egy újabb szál cigit. Tudtam, hogy kell most még egy a kedvencemből, ami nem más, mint a Marlboro mentolos változata. Bevettem egy eukaliptusz mentol rágót hozzá, mert így nyújtotta számomra a legnagyobb élvezetet.

Csatlakoztam a brazil szívtipróhoz, és pár szót leszámítva, némán sétáltunk a buszmegálló felé. A megállóban aztán ő is rágyújtott, de a fél cigarettát a földre dobta, majd megtaposta, amikor meglátta a 2-es buszt.

Velem pont ugyan így bánik, élvezi a társaságom, míg szüksége van rá, majd a földbe tipor. Annyira szemét. Hogy tudtam ebbe az emberbe beleszeretni? Utáltam magam emiatt, ugyanakkor tudtam, hogy holnap, a búcsú buliján fogom utoljára látni.

Talán fájni fog, hogy elmegy, talán örülni fogok, hogy itt hagy végre és nem okoz nekem több fájdalmat. Bárhogy is lesz, az ajándékom odaadom neki. Bárhogy is lesz, remélem nem felejt majd el.