Több, mint kolléga...

Ki a hibás?

Miért van az, hogy mindig az kell nekünk, ami nem lehet a mienk? Ezen gondolkodtam, miközben magamba szívtam parfümjének kellemes, fűszeres illatát, de nem kaptam választ. Fogalmam sincs, mennyi ideje állhattunk ott, talán percek is lehettek, de ekkor levette kezét a derekamról, és nagyot sóhajtott. Elmondta, hogy sajnálja a tegnapot, de szerinte én is hibás voltam, sőt, valójában én okoztam az egész konfliktust. Hát persze, mint mindenért, ezért is én voltam a hibás, és valójában nem is bocsánat kérés volt ez, hanem pár semmit érő mondat, ami rettenetesen felbosszantott. Nem is értem, miért számított mindez? Nem tartoztunk egymásnak semilyen magyarázattal, sem bocsánatkéréssel, és nem is akartam erről továbbiakban beszélni. Megbántott akkor, ami annyira fájt nekem, hogy még a teraszon állva is összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, miként váltunk el előző nap. Nem szóltam semmit, csak könnyeimmel küszködve elindultam az ajtó felé, ő pedig elővett egy újabb szál cigarettát.