Több, mint kolléga...

Váratlan hír

Napok teltek el, és mi csak kerülgettük egymást. Mindketten éreztük, hogy valami megváltozott , nem volt meg közöttünk az a varázs, és nem tudtam, hogy mit tehetnék. Amikor nem láttam a munkahelyen, akkor folyton rá gondoltam, és azon törtem a fejem, mi lenne a legjobb megoldás. Pár nappal később egy születésnapi partira voltam hivatalos, ahol ő is ott volt, és pár pohár ital után bejelentette, hogy hazautazik Brazíliába. Mindenki sajnálatát fejezte ki, de bennem egy világ dőlt össze. Az a világ, amit az elmúlt 1 hónapban építettem magam köré. Az italoktól és ettől a hírtől pedig elgyengültek lábaim. Dühös voltam rá, hogy ezt nem említette nekem korábban, és így kellett megtudnom a döntését. Nem jutottam szóhoz, csak néztem őt némán, ahogy velem szemben ült a kanapén, és akkor láttam valamit a szemében, amit ezidáig sosem. Talán egy kis szomorúságot. Hogy mit jelenthetett, nem tudom, de egyre inkább gyűlt bennem a feszültség. Remegő kezekkel nyúltam a kabátom után, és jobbnak láttam, ha véget vetek a partinak, és kihívtam cigizni. Ő pedig utánam jött, és afelől érdeklődött, miért vagyok mérges? Pár mondatot váltottunk egymással, majd visszamentünk az épületbe.