Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

A legjobb Ködrejteki ninja vadász

(Obito)

Másnap a szokásos chunin ruhám volt rajtam, kiegészítve egy-két shuriken és kunai tartóval, illetve egy hátizsákkal. Hosszú útnak nézünk elébe és nem két napra megyünk. Nagyon sokáig fog tartani ez a konferencia... Remélem, el tudják majd simítani a dolgokat a Kage-k. Jó lenne végre olyan világban élni, ahol nem kell félni a háború borzalmaitól. Ha csak pár évvel később születtünk volna meg, talán nem kellett volna harcolnunk a háborúban és Kakashi talán még mindig itt lenne velünk. Én voltam, aki legelőször ért a kapuhoz. Megint nem aludtam jól az éjjel. Most arról álmodtam, hogy Rin és a sensei is meghalt és egyedül maradok, és akárhogy is próbálkozik, nem tudok meghalni. Visszagondolva igen morbid egy álom volt, Amint a Rin és a sensei Itachi-val és Tenzou-val megérkezett elindultunk Ködrejtekben.

***

Az út folyamán sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy Rin Minato sensei segédje lett, aminek örültem, hiszen talán Rin-nek így könnyebb: Minato sensei segíthetett neki a történtek feldolgozásában; talán ő már túl tette magát a történteken. Nekem is ezt kéne tennem, de egyedül nehéz. Talán ezért ragaszkodott annyira a sensei, hogy eljöjjek... Segíteni akar nekem, hogy végre feldolgozzam Kakashi halálát. Eskü... engem jobban megviselt az egész dolog, mint Rin-t, pedig én fiú vagyok. 3 óra útán elértük Tűz-Víz földje határát, amit minden gond nélkül átléptünk. Hiába van béke, ennek ellenére ANBu harcosok tartózkodnak a határokon, mert ki tudja. Ahogy haladtunk megpillantottuk azt a szigetet, ahol elvileg „Víz földje legjobb ninja vadászával" fogunk találkozni. Hát késik. Mert itt van dél, de sehol senki... hittük mi, de hirtelen Tenzou megállt és meg is feszült, majd Itachi-ra nézett:

- Itachi!

- Értettem. – bólintott az unokatestvérem, majd tekintete határozottá vált. – Mangekyou Sharingan! – éreztem a Sharingan felsőrendű erejét, s én is megvillantottam a vörös szemeimet. Bár ne tettem volna! Több 100 ninja volt a környékünkön, akik nem barátkozni akarnak.

- Hokage úr!

- Obito, Ron védekező alakzat! – bólintottunk és egymás hátának támaszkodtunk. Láttam a felén közeledő erőket, amitől megremegtem. Nem rég éltem át egy háborút mellette pedig egy traumát, nem akarok újra harcolni, ráadásul félek, hogy elveszítek valakit! Hirtelen a sensei megfogta a csuklómat, én pedig döbbenten nlztem rá, mire ő határozottan szólt:

- Obito! Szedd össze magad! Amint Ködrejtekbe érünk, segítek rajtad... Csak addig tarts ki... kérlek! – bólintottam.

- Igen sensei!- és felbukkantak a Víz földi útonállók.

Ezek a ninja-k azért küzdenek, hogy a Víz országa újra sötét, félelmetes és vérfagyasztó legyen. Egyesek állítása szerint a 7 Kard forgatónak dolgoznak, ami egyre valószínűbbé válik. Közel százan voltak és mindegyikük jonin szintű lehetett, mivel nagyon gyorsan, kegyetlenül és ölő technikákkal harcoltak. Bevetették ellenünk a Ködrejtek jutsu-t, ami hatalmas ködöt okozót. Féltünk, hisz így gyorsan és hangtalanul tudnak gyilkolni. Elszakadtam a többiektől, de akkor kezdtem el félni, amikor szenvedő sikításokat és öklendezést kezdtem hallani. Azt hittem, hogy, hogy Itachi-t, Tenzou-t, Rin-t és a sensei-t megölték, ezért, mint a mérgezett egér úgy kezdtem el rohangálni. Aztán egy technikára lettem figyelmes, de a hang nem volt ismerős:

- Szél stílus: Köd eloszlatás jutsu!- hirtelen a köd eloszlott és újra láthattuk a tájat és a körülöttünk lévőket.

Hát én majdnem lezuhantam a tengerbe... ezért lassan eltávolodtam a föld szélétől és megfordultam. Itachi és Tenzou előtt 20, a sensei előtt 10, Rin előtt pedig 5 ninja feküdt holtan. Középen állt egy sötét alak. Nekem háttal volt, viszont akiket megsebezett, azok oldalt voltak.