Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

A vallomás

(Obito)

Minato sensei-ék házába mentünk, lehetőleg úgy, hogy a lehető legkevesebben lássanak minket. Egyedül csak a III. Hokage-vel találkoztunk, aki nem kicsit volt azon meglepödve, hogy Kakashi sétált mellettünk. Minato sensei csak annyit mondott, hogy „majd később elmagyarázz mindent", s az idősebb férfi bólintott egyet, majd végezte tovább a dolgát. Szerencsére az öreg Hiruzen ura volt a helyzetnek és kiadta az ANBU kadétoknak a feladatokat: túlélőket keresni; segíteni a sérülteknek; a holtestek megsemmisítése; illetve Tenzou egy speciális feladatot kapott: a fa elem segítségével el kell kezdenie újjá építeni a falut.

Már a sensei-jék házában voltunk. Kushina-chan a kisgyerekkel a kezében ült az egyik fekete bőrkanapén Minato sensei mellett; s velük szemben ült Kakashi, aki bánatosan lógatta a fejét. Rin és én amellett a kanapé mellett álltunk, ahol a sensei-jék ültek. Megfagyott köztünk a levegő. Rin-nel éreztük, hogy most választ fogunk kapni a kérdéseinkre... Végre. – A sensei sóhajtott egy mélyet, majd, halkan, kissé szomorkásan, ránézve Kakashi-ra ennyit mondott neki:

- Kérlek Kakashi... Mond el az igazat nekünk... - Kakashi bólint, de nem jön ki semmi sem a szájából. Nem akar róla beszélni, látom rajta, de... talán a sensei- is. – Először is... Mennyi igaz abból, amit Ködrejtekben mondtál nekünk az Itamiringan-ról? – kezdi kérdéseivel finoman és lassan kifaggatni Kakashi-t.

- Nagyjából minden úgy van, ahogy már elmondtam Ködrejtekben... - emelte fel a fejét Kakashi, majd válaszolt a kérdésre. – Tán csak annyi hazugság volt benne, hogy az Itamiringan nem csak azért jött ki, mert tehetetlen voltam és fájdalmak sokasága marta a lelkemet és a testemet... A szüleim Yin és Yang ereje is bőven közrejátszik ennek a szemnek a megszületésében. – bólintottunk, hiszen, most hogy már Rin és én megtudtuk Tsunade-sama-tól, hogy Kakashi anyja Yin használó volt, még el is hisszük Kakashi-nak ezt az állítását. – Amint kiszabadítottam Fuu-t az Akatsuki fogságából, meg sem álltunk Ködrejtekig.

- De miért nem jöttél haza, miútán megmentetted Fuu-t? – jött a kérdés tőlem, egy kicsit idegesebben. Mert szép és jó dolog volt, amit tett... De miért nem jött haza? Miért?

- Én próbáltam! – ordított vissza. – De nem tudtam!

- És, mi miatt? – szálltam vitába vele.

- Danzou miatt. – válaszolta, s erre a válaszra mindannyian megdöbbentünk. A sensei szeme elkerekedett.

- De ezt... Hogy érted? – értetlenkedett a sensei.

- Így! – és ekkor elővette a zsebéből a Konoha-i fejpántot, melynek a fémes része át volt húzva. Elképedtem; főleg azon, amit jelképez az a vonal, ami Konoha lógóját kettő szeli a fejpánton: Ha egy ilyen vonal van a fejpántodon, az azt jelenti, hogy egy szökött ninja vagy, aki soha többé nem teheti be a lábát az országba, s ha ezt megteszi, akkor a Tűz országi ANBU-k minden gond nélkül végeznek vele; mert végezniük kell az olyan ninja-kkal, akiket szököttnek titulálnak.

- De... miért nem vetted fel a sensei-jel a kapcsolatot a Mizukage-n keresztül? – kérdezte Rin halkan és remegő hangon. Közel áll a síráshoz... hallom a hanglejtésében.

- Mert nem akartam, hogy újra lássatok engem. – mondja egyhangúan és érzéketlenül.

- De miért nem?! – jött a kérdés a sensei-től, Rin-től és tőlem; szinte egyszerre.

- Ezért! – emelte meg a hangját Kakashi, majd felállt és levette a felsőjét. Elképedtem attól a látványtól, ami a szemem elém tárult akkor, amikor Kakashi lehúzta magáról a pulcsiját. A szíve helyén egy hatalmas, üres lyuk volt, melyen keresztül teljesen átláttam rajta, szó szerint. Jobb kezében Yin árnyak jelentek meg, majd ezt a kezét az üres testrészéhez helyezte, s szomorúan így folytatta tovább. – Nincs szívem, nincs lelkem; ami annyit jelent, hogy én egy érzékelten fegyver vagyok! Bárki... Bármilyen ninja át tudja venni felettem a hatalmat, még pedig azért, mert nincs lelkem, ami ellent bírna állni az engem befolyásolni akaró erőknek... - döbbenten hallgattam végig a szavait. Tudtam, hogy irodalmilag a lélek és a szív összefügg, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ezek a valóságban is összefüggenek. – Az árnyaimmal tartom magamat életben, és minél többször használóm a Yin stílust, annál jobban rövidítem az életemet. Már csak fél évem van hátra... - sóhajtott egy mélyet. Ahogy ránézek a mellettem lévő emberekre... Egy szóval tudnám őket jellemezni: sokk. Rin a könnyeivel küzd; a sensei retinája remeg a döbbenettől; Kushina-chan meg teljesen le van döbbenve. Én meg... Azt se tudom, hogy mit gondoljak... Nem találok erre a helyzetre szavakat, annyira sokkol... - És azért nem akartam visszajönni, mivelhogy nincsen esély arra, hogy túléljem ezt a sebet; És továbbá... nem akartam azt látni, hogy újra mélypontra kerültök miattam... - nézz rám és Rin-ra Kakashi. Észrevettem, hogy egy kis könnycsepp csücsül a szeme szélén. Fél, s tán ő is sokkban van.