Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

II. Lehull a lepel

(Rin)

- Mi történt? – kérdezte Obito félig nyitott szemekkel.

- Hál Isten jól vagy! – sóhajtott fel megkönnyebbülten a sensei. – Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha Inazuma nem ér ide időben...

- Ina... zuma... - nézett Obito Inazuma-ra, aki minden bizonnyal azért mászkált a holttestek között, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden ninja halott.

- Hát, eléggé felelőtlen döntés volt tőled, hogy egyedül elindultál az erdőbe... - sétált oda hozzánk a ninja vadász. - De a makacsságodnak köszönhetően sikerült végeznem a Kardforgatókkal. Szóval... - vette le a maszkját, majd rá mosolygót Obito-ra. – Neked köszönhetjük azt, hogy előrébb járunk az ellenállásban.

- Hehe... Legalább sikerült valami jót is csinálnom... - próbált meg felülni, Obito, de nem tudott.

- Ne, mozogj annyit! – guggolt le hozzá Inazuma. – Jól leütöttek téged...

- Leütöttek...? – értetlenkedett Obito.

- Obito... - hajoltam én is oda hozzá. – Nem emlékszel semmire? – kérdezem tőle aggódva.

- Nem... - rázta meg a fejét. – Csak arra, hogy elmentem sétálni a konferencia után az erdőbe... Onnantól szalagszakadás...

- Az a lényeg, hogy élsz! – segített felállni neki a sensei. – Köszönöm, Inazuma! Örök hála!

- Nincs, mit Hokage! Visszakísérlek benneteket a faluba, de utána vissza kell jönnöm ide... - segít a sensei-nek cipelni Obito-t. – Hívok majd orvost hozzá...

- Nincs rá szükség... - indultam el utánuk. – Medi ninja vagyok... - jelentettem ki.

- Ja, értem... - bólintott, majd előfordult és nem szólt többet.

Ahogy sétáltunk vissza Ködrejtekbe elkezdtem gondolkodni; Honnan tudta Inazuma, hogy Obito-t leütötték? Tán végig nézte, hogy Obito-t elrabolják azok a szörnyetegek? És az, hogy lehet, hogy mire idevezetett bennünket addigra mindenki halott volt? – Megvárta amíg Obito-t leütik és elviszik; aztán kinyírta az összes ninja-t, majd itt hagyta Obito-t, hogy szóljon nekünk, hogy ő itt van ájultan. Ennek mennyi értelme lenne? – Itt valami nekem sántít... És kezdem úgy érezni, hogy Inazuma benne van. De most nem akarom ezzel zavarni őt, főleg a sensei miatt, hiszen látom rajta, hogy enyhén sokkos állapotban van. Biztos megijedt, hogy ugyan az fog Obito-val is történi, mint Kakashi-val... meghal.

***

Az ügyeleten elláttam Obito sérüléseit egy tiszta és világos kórteremben. Egyedül csak a sensei volt velem, mert, Inazuma visszament az erdőbe a holttestekhez. Ezt sem értettem kristálytisztán, hiszen a holttestek már kb. 1-1,5 órája már ki voltak hűlve. Kezdem úgy érezni, hogy maga Inazuma is sántikál valamiben... De nem tudom miben... és ekkor ledöbbentem, mert megéreztem valamit Obito fején. Egy jutsu... Egy genjutsu-t hajtottak rajta végre. Most már biztos, Inazuma tette ezt Obito-val, mármint Obito Inazuma jutsu-ja miatt nem emlékszik semmire sem. Miért tette ezt vele? Mi történt, hogy Inazuma eltakarta Obito emlékeit egy genjutsu-val? – Úgy éreztem, hogy itt az idő egy kicsit kémkedni Inazuma után... - Amint meggyógyítottam Obito-t azt mondtam a sensei-nek, hogy elmegyek lepihenni, mert elfáradtam. Nem akarom beavatni a sensei-t ebbe az elméletembe, hiszen már azon kiakadt, hogy Obito azt mondta neki, hogy szerinte Kakashi életben van. Jobb, ha én nem mondok semmit sem, hiszen... látszólag bírja ezt a fickót. Lehet, hogy Inazuma ezt használja ki... Hogy a Kage-k szemében ő a jó és a profi, de a valóságban egy kis gonosz féreg!

***

Már a szállodában voltam és úgy gondoltam, hogy benézek Inazuma szobájába. Mivel az erdőben van, így nyugodtan kutakodhatok a szobájában. – És egyébként is... Miért tiltotta meg nekünk azt, hogy bemenjünk a szobájába? Vajon a titkos tervei lógnak a falon? – S a nagy sóhajok után, lassan lenyomtam Inazuma szobaajtajának a kilincsét és beléptem a szobájába. Kicsi és sötét szobája van, s a redőnyök is le vannak húzva. Egyedül csak az ágyának és a komódjának a vonalait láttam. Szerencsére az ágya az ablak előtt van, így amint felhúztam a redőnyöket az egész szoba bevilágosodott. Most már láttam egy ajtót is a szobában, ami nagy valószínűséggel a fürdőbe vezetett; aztán a fala full üres, - magyarul nem olyan a látvány, amilyennek elképzeltem. – De hirtelen a szemem megakadt egy képen, a komódon. Egy gyönyörű fakerettel bekerített kép álldogált a komódon az ablak fele nézve. A kezembe vettem, s amint megfordítottam a tárgyat és megláttam, hogy kik vannak rajta a lélegzetem elakadt és a könnyeimmel küzdöttem. Minato sensei; Obito; Kakashi és én voltunk rajta, s a kép akkor készült, amikor a 7-es csapattá váltunk mi négyen. Ledöbbentem...

- Ha... ez a kép... - kezdtem el dadogni. – Itt van... Akkor... Inazuma... nem más, mint... Kakashi... - kaptam a szám elé.

- Úgy tűnik, hogy túlságosan is alábecsültelek titeket... Rin... - figyeltem fel egy ismerős hangot. Megfordultam és az ajtóban megpillantottam Inazuma-t, aki ezek szerint Kakashi.

- Ka... Kakashi... Te vagy az? – remegtem.

- Én vagyok... és már most sokat tudsz... - kezdett el felém lépni.

- Kakashi... Miért nem jöttél haza? – remegtem, s elkezdtem hátrálni, ameddig a szekrény engedett. – Hogy élted túl a háborút? És mi történt veled? Miért gyilkolsz így?

- Túl sokat kérdezel... - sóhajtott Kakashi és a kezét a homlokomra helyezte. – És ezekre nem válaszolhatok... És nekem nem kéne itt lennem... pontosabban az emlékeidben sem kéne élnem...

- Kakashi... Ne, mond ezt! – sírtam el magam. – Kérlek, ne töröld ki az emlékeimet! Szeretlek Kakashi! Kérlek, ne tűnj el!

- Sajnálom, Rin! – szomorkodott. – De jobb, ha eltűnök az életedből... - s ekkor megjelent az Itamiringan aranysárga szeme. – Te jobbat érdemelsz nálam... Te melléd nem egy Hidegvérű Gyilkos való! Sajnálom, ég veled! – és ekkor a szeme kéken kezdett foszforeszkálni. Könnyes szemeim tágra nyíltak s már csak annyira emlékeztem, hogy összeestem.