Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

Örök nyugalom vagy lassú ébredés?

(Obito)

Már bent voltunk a kórházban, ahol Kakashi-t azonnal az intenzív osztályra szállították. Követtük Tsunade-sama-t és Shizune-san-t a 2. számú intenzív osztályú szobába, ahol a váróteremben található székekre leültünk; legalábbis Melody, Rin és én. A sensei csak lekísért minket és egy biztató vállba veregetést mindannyiunknak adott. Sajnos el kellett mennie a Hokage központba, hogy rendet teremtsen a faluban, és elsimítsa ezt a Gyökéri ANBU/Danzou ügyet.

Izgultam, tény és való, de már tudom, hogy Kakashi jó helyen van és segíteni fognak rajta. – Végig néztem a mellettem ülő két lányon. Rin remegett, de nem azért, mert fázott vagy beteg lett volna... Egyszerűen annyira aggódik Kakashi miatt, hogy már nem bír mit csinálni. Sírni már képtelen, hiszen már teljesen kisírta a lelkét az erdőben. Ahogy Melody-ra pillantottam, nála is azt láttam, hogy remeg, s ő pont azért, mert fázhat. Teljesen ki volt merülve, ami nem csoda, hiszen Danzou 12 éven keresztül lopta tőle a chakra-t. 12 éven keresztül... Ez azért nagyon kemény!

Lassan felálltam a székemről és zsebre tett kézzel elsétáltam a lányoktól. Éreztem magamon a tekintetüket, s azt is, hogy nem értik, hogy én hova megyek... - Pár percen belül visszatértem egy meleg kék pléddel és két bögre forró, nyugtató teával. Először mindkét teát odaadtam Rin-nek, majd utána a kék pokrócot Melody-nak.

- Tessék! – nyújtom felé. – Gondolom, nagyon fázol a kimerültségtől... - bólint, majd mosolyogva megköszöni.

- Köszönöm... - én is bólintok, majd visszaülők Rin mellé. Rin hamar vette a lapot, s az egyik bögrét odanyújtotta Melody-nak. Az idősebb nő, szintén megköszönte a teát is, majd lassan bele is kortyolt. Rin hasonlóképpen tett, mint Melody és látszólag egy kicsit megnyugodott.

- Köszönöm szépen, Obito... - pillant rám kedvesen.

- Nincs mit! – mosolyodok el.

- Szóval... - szól hozzánk halkan Melody. – Ti Kakashi barátai vagytok? – kérdezi miközben ránk nézett.

- Igen, és emellett még a csapattársai is... - válaszolok neki.

- Hálás vagyok, hogy segítettetek neki... - sóhajtott fel. – Sajnos én gyenge voltam ahhoz, hogy megszökjek Danzou-tól... - teljesen együtt érzek vele, tehetetlen volt, akárcsak mi a háborúban. – Nem tudom, milyen lehet a lelkivilága...

- Mi sem tudjuk, sajnos... - szomorkodott Rin. – Sokszor... csak tetteti azt, hogy minden rendben van, de aztán... pont, hogy az ellentettje a valóság. – és ekkor kinyílt a kórterem ajtaja. Mindhárman, szinte egyszerre figyeltünk fel az ajtón kikukucskáló Shizune-ra. Kedvesen szólt hozzánk.

- Gyertek be nyugodtan! – mondta, s ő visszament, de az ajtót nekünk nyitva tartotta. Melody ment előre, mindenféle félelem nélkül. Rin és én hezitáltunk egy kicsit, de aztán végül mi is bementünk.

A kórterem ahol voltunk eléggé tágas volt, s ha a Nap is sütne, biztos nagyon világos lenne idebent. Kakashi egy fehér lepedőkkel és párnákkal beborított ágyon feküdt halkan szuszogva. Mellkasa lassan mozdult fel és le. Szemei csukva voltak, de mivel láttam, hogy lélegzett nem aggódtam már. – Tsunade-sama lassan szembe fordult velünk, s a beteg lapjáról készült nekünk felolvasni Kakashi eredményeit, de először mindegyikünkön végig nézett. Melody-t kicsit tovább figyelte és lassan elmosolyodott.

- Nem gondoltam volna, hogy életben vagy... Jó, hogy újra látlak...

- Viszont Tsunade... - nézett Melody egy kicsit szomorúan Tsunade-re.