Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

Az utolsó harc

Nem volt nehéz megtalálni Kakashi-t és Danzou-t, hiszen a két vérre szomjazó ninja csatája, több kilométerről is érzékelhető volt: úgy remegett a föld, mintha csak egy hatalmas földrengés rázná meg a falu környékét; a fák mögül folyamatosan száll fel valamilyen füst, por, vagy hasonló; olyan hatalmas chakra-t lehet érezni a harc környékén, amilyen hatalmasat még sosem éreztem; hangos és szenvedő kiáltások és üvöltések rázzák meg a Konohai erdőt, ebben a sötét és vérfagyasztó éjszakában. Ahogy Rin-nel elhagytuk a kidőlt fák rengetegét, megpillantottuk Kakashi-t és Danzou-t; meg azt a 100-200 Gyökéri ANBU-t, akik Danzou-nak szolgálnak. Kakashi nagyon nagy hátrányban van, de... nekem ötletem sincsen, hogy mit tehetnénk. Igen, elterelhetnénk az ANBU-sok figyelmét, de... 200 ANBU-st feltartani... Szinte lehetetlennek tűnt.

- Obito! – szólt hozzám Rin határozottan. – Van egy tervem, de bíznod kell bennem!
Mondjad! – sürgettem.

- Én a villám chakra-immal megsokkolóm az ANBU-sokat, neked pedig egy pusztító tűzgolyóval kéne őket véglegesen megsemmisítened! – elakadtak a szavaim... Most Rin... Arra kért engem, hogy... Öljem meg a Gyökéri ANBU-sokat? Semmi nem jött a számra... Meg se mertem nyikkani. Pont Rin... Pont Rin akar ölni? Hiszen ő... a legártatlanabb teremtés, akit csak ismerek! – Mit hezitálsz már Obito?! – idegeskedett egy kicsit.

- De Rin... Ők...

- Ők nem Konoha-i ninja-k, Obito! – vágott a szavamba. – Ők Danzou emberei, akik ezt a rohadékot szolgálják!

- De, hát... Danzou irányítja őket...

- Mi fontosabb neked? – ragadta meg a pólómat a mellkasomnál. Ledöbbentem, teljesen. Ez nem Rin! Rin nem ilyen! – Néhány, számunkra ismeretlen Shinobi, vagy a barátunk, aki jelenleg is azért küzd, hogy megvédjen minket?! Kakashi is megölte azokat az „ártatlan" útonállókat, akik csak a parancsot teljesítettek! Shinobi-k vagyunk Obito, s a háború óta tudjuk... aki fenyegeti az otthonunkat, azt meg kell ölnünk! – s ez után a mondat után elengedte a pólómat, majd sóhajtott egyet, s rám nézett, határozottan, de most már egy kicsit megnyugodva. – Tudod jól, hogy mennyire szeretem Kakashi-t... Tudod jól, hogy mennyire összetörtem akkor, amikor meghalt... - bólintottam, mert ez így volt. Rin nagyon sokat szenvedett Kakashi halála után; bár én ezt legtöbbször csak a sensei-től, vagy Kushina-chan-tól hallottam. – Most felcsillant a remény! Most van esély arra, hogy megmentsük az életét! Könyörgöm, Obito! Nem akarom elveszíteni őt... újra és végleg! – könyörgött már enyhén megkönnyezve. Sóhajtottam, majd határozottan néztem előre, ahol éppen jó néhány ANBU-s éppen rámászott a sárkány formában lévő Kakashi-ra, s elkezdték őt szurkálni kunai késektől, illetve robbanó kunai-kkal. Kakashi hangosan és fájdalmasan üvöltött fel; Danzou pedig közben még több erős csapást mért Kakashi-ra.

- „Nem hagyhatom, hogy Kakashi tovább szenvedjen! Most, hogy megtaláltuk a kulcsot ahhoz, hogy életben tartsuk Kakashi-t... Nem bukhatunk el harcban, pont a cél előtt!" Csináljuk! – formáltam meg gyorsan a kéz jeleket.

- Oké! – biccentet Rin, majd ő is villámgyorsan kézjeleket kezdett formálni. – Villám stílus: Lángvillámlás! – és ekkor a kezében vöröses-lilás villám jelent meg, melyet ráeresztett az előttünk lévő csata helyszínére.

Kakashi kapcsolhatott, hiszen amint az áram megpörkölte a Gyökéri ANBU-kat, ő átvette az ereje segítségével Rin villáma felett az irányítást, melyet belevezetett hosszú, fekete sárkány farkába. Egy laza mozdulattal hátat fordított Danzou-nak, s az árammal teli farkával elcsapta Danzou-t, jó messzire. Hamar ellőttem a leghatalmasabb tűzgolyót, melyet létre bírtam hozni. Kakashi kapcsolt, s hamar szárnya kapott, hogy a technikám ne sebesítse őt meg. A jutsu-m végére semmi sem maradt a Gyökéri ANBU-kból. Mind porrá váltak. Nyomaszott a lelkiismeretem, viszont Rin-nek igaza van! – Kakashi a barátunk, aki számunkra a legfontosabb! Segítünk neki, hogy véghez vigye utolsó csatáját; utána pedig életben tartjuk valahogy, amíg Melody ide nem ér.