Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

Egy sötét ninja otthona

(Obito)

A Mizukage már nagyon várhatott minket, hiszen amikor meglátott minket nagyon örült. Minato sensei-jel kezet rázott, miközben Inazuma az ajtóhoz ment, s mint egy mozdulatlan szobor úgy állt ott és figyelt. Ahogy körbenéztem az irodával, majdnem ugyanolyan Mei-jé is, mint a sensei-jé. Ugyanúgy egy hosszú és nagy fasztal, mögötte hatalmas ablakok, oldalt polcok, amin dokumentumok és tekercsek vannak, illet sok minden más. Itt-ott képek lógnak a falon, és egy-két szobanövény is megjelent a falak mellett. Mei és Minato sensei beszélgettek, de egyszer csak a sensei magához hívta Rin-t, s miután Minato mondott neki valamit Mei enyhén felkacagot.

- Haha... Csak nem túl lőttél a célon Inazuma?

- Sajnálom! – lógatta a fejét a fiú. – De...

- Tudom. – emelte meg a kezét Mei. – Így is rendkívül hálás vagyok neked, - sétált az asztala mögé Mei, - hogy ennyi feladatot adok neked mostanában... de nem áll jól a szénánk. – Inazuma bólintott.

- Mei... miért nem szóltál, hogy ekkora bajban vagytok? – kérdezte a sensei kicsit dühösen.

- Kedves vagy Minato, de gondolnod kell a Jinchuuriki-jeidre is. Mindenki tisztában van azzal, hogy a Tűz országában él a legtöbb Jinchuuriki, épp ezért, ha csökkentesz a védelmeden, az Akatsuki, tuti, hogy megtámadja az országot. Minden rendben lesz. – sétált Inazuma felé Mei Mizukage. – És... nekünk van valamink, ami az egyik országnak sincs. – ütötte vállba a fiút Mei.

- Az Itamiringan... Szép teljesítmény... - mosolygót a sensei. – Örökölted?

- Sajnos nem... - sóhajtott Inazuma.

- És... elmondod, hogyan szerezted? – kíváncsiskodott Rin.

- Hosszú történet, de... elég annyit tudnotok, hogy pár évvel ezelőtt csapdába estem Sziklarejtekben a háború miatt. Akkor még nem rendelkeztem ezzel a szemmel, így nem volt véletlen, hogy simán elbántak velem. Egy műtő teremben feküdtem, ahol információkat akartak belőlem kiszedni. Volt mellettem egy lány, aki Jinchuuriki volt... Fuu... talán ismerős a neve.

- Nekem igen... - bólintott a sensei.

- Őt készültek átadni az Akatsuki-nak, hogy a démont kiszívják belőle. Több információhoz is hozzá jutottam, amikor Fuu-ból már elkezdték kiszívni a Bijuu-t. Nagyon szenvedett, és... egyszerűen nem bírtam elviselni a fájdalmát. E mellett még nekem is hatalmas fájdalmaim voltak, mint testileg, mint fizikailag, és az még csak rátett egy lapáttal, hogy... tehetetlen voltam. Ekkor jelent meg az Itamiringan és az árny chakra-im. Röviden ennyi a múltamról és az Itamiringan-ról.

- Sajnálunk... - mondtam őszíntén. – Mi is hasonlón mentünk keresztül... csak mi... egy csapattársunkat vesztettük el...

- Hallottunk róla, - szólalt meg Mei, - Hatake Kakashi-nak hívták, igaz?

- Igen. – bólintottam szomorúan.

- Nagyon sajnáljuk... A Szél országát leszámítva, az összes országot megrázta a hír, hiszen... a háború legfiatalabb áldozata volt. Hány éves is volt?

- 13. – válaszolt Rin.

- Nos... nem tudom, hogy Inazuma említette e már, de ő lesz a személyes testőrötök, amíg Ködrejtekben vagytok... Ő fog nektek mindenről gondoskodni, illetve védelmezni. Inazuma, vedd le a maszkod, hogy a megbízok, láthassák az arcod! – a fiú bólintott és lassan lehúzta az arcától a maszkot.