Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

A vége mindig happy end!

(Obito)

A ninja háború óta eltelt 2 év. Annyi minden történt velünk ebben az elmúlt 2 évben... Többek között gyászoltuk Kakashi-t, hiszen ő a Kannabi hidas csatában az életét vesztette, de közben megmentett az én életemet. Mély depresszióba zuhantam, s kábé egy évet töltöttem el ebben az állapotban. Aztán jött Minato sensei és megkért engem és Rin-t, hogy legyünk a kísérői a Kage konferencián, amit Ködrejtekben tartottak. Itt találkozunk Inazuma-val, Ködrejtek leghíresebb és legerősebb ninja vadászával, akiről rövidesen kiderült, hogy ő nem más, mint Kakashi. Az Itamiringan-nal rendelkező, egykoron Konohai ninja, nem igazán akarta felfedni a valódi alakját, így éppen azért, amikor lebuktattam, kitörölte a találkozásunk emlékeit; de Rin-nel is megtette ugyanezt, merthogy ő is rájött Inazuma, azaz Kakashi titkára. – Hogy mikor fedte fel magát Kakashi? – Félévvel ezelőtt, amikor a Mizukage Konoha-ba küldte a ninja-t, hogy keresse fel és ölje meg az országok bűnszervezeteinek vezetőjét, aki nem volt más, mint Danzou. Társunk az Akatsuki legyőzése után fedte fel a kilétét, s elmesélte, hogy miért titkolta el a valódi személyazonosságát. – Szív és lélek nélkül fegyverré vált, akit Danzou irányítani akart, de nem jött neki össze. Kakashi, a csata után haldoklott, s ha Danzou-nál nem találunk rá Kakashi anyjára, Melody-ra, akkor tuti, hogy Kakashi meghalt volna. – És ez történt fél éve. Az ezután elkövetkező fél évben Kakashi a kórházban volt, s kb. 4-5 hónapja van magánál, - tehát felébredt a kómából, - de se én, sem Rin, de még a sensei sem mehet be hozzá, mert Kakashi ezt kérte. Nem igazán értem, - vagyis értem... csak nem akarom elfogadni, hogy miért. – Na, meg azt sem bírtam elfogadni, hogy a sensei ebbe belement és elfogadta. Szóvá is tettem ezt neki az edzésünkön, a gyakorló pályán.

- Sensei, miért nem mehetünk be Kakashi-hoz? – Minato sensei a szemét forgatta, majd mosolyogva megveregette a vállamat.

- Tudod jól, hogy ő milyen... Érzékeny, de közben keménynek próbálja mutatni magát. És talán... - gondolkodik a sensei. – Lelkiismeret furdalása is van, merthogy mi mindannyian azt hittük, hogy halott, holott még ő „élt"... - tette idéző jelbe az élt szót a sensei. Rin és én jól tudjuk, hogy miért így mondta, s egy kicsit mindketten elszomorodtunk.

- Súlyos sérülései voltak, mint testileg, mint lelkileg... S az utolsó 3 évét képeslett volna arra használni, hogy leszámoljon a gonoszokkal, s ezzel egy biztos, szebb és háború mentes jövőt hagyva ránk. Egy igazi Shinobi így cselekszik, s ő az, nagyon is... - suttogja halkan és kissé szomorkásan Rin. Aggódik Kakashi-ért, ahogy én is és a sensei is.

- Örülök, hogy így gondolod, bár... nem érdemlem meg ezeket a szavakat... - ekkor, az ismerős hang fele fordultunk mindhárman, s nem messze tőlünk megpillantottuk Kakashi-t és Melody-chan-t, akik az árnyékban egy fa törzsének támaszkodnak.

- Kakashi... - suttogja halkan a nevét Rin, míg én remegve fordulok felé. Ő és Melody-chan előlépnek az árnyékból, majd megállnak velünk szemben kb. 4-5 méterre.

- Örülök, hogy újra látjuk egymást... És sajnálom, hogy a halálom miatt szenvednetek kellett... - engedi le a fejét, szomorkásan. Én és Rin egyből odarohantunk hozzá és szorosan magunkhoz öleltük őt. Hezitált az érzéstől, mert nem tudta, hogy féljen vagy örüljön, de... egy idő után megadta magát és visszaölelt minket. – Sajnálom... Bocsássatok meg!

- Már megtörtént! – mondja boldogan Rin. – Ne ostorozd tovább miatta magadat, Kakashi...

- De, ha még egyszer így eltűnsz... - mászok ki az ölelés ki az öleléséből, majd finoman vállon veregetem. – Mondjuk, kiheréllek, első körben!