Egy sötét alak mögé rejtőzve [BEFEJEZETT]

Üdv, Konoha-ban!

(Obito)

Egy 6 órás út után végre megpillantottuk a falu hatalmas fakapuit. Rin-nel egy boldog mosolyt csaltunk az arcunkra, de aztán elszomorodtunk. – Ez a csodás falu, mely rengeteg ninja-nak az otthona; amiért több 1000 Shinobi meghalt, köztük Kakashi is... most veszélybe került miattunk. – A kapunál Izumo és Kotetsu szóvá tették, hogy „Ki ez a fickó?" – amikor megpillantották Inazuma-t; De a sensei hamar felvilágosította a chunin-okat Inazuma-ról. Amint túlléptünk az azonosításon egyből a Hokage központba mentünk, hogy elmondhassuk a 3.-nak, hogy itthon vagyunk. Amint beléptünk hozzá megpillantottuk a mögötte álló Itachi-t és Tenzou-t. – Bár a maszk miatt nem láttam az arcukat, de a lélegzetvételeik miatt tudtam, hogy meglepődtek Inazuma megjelenését. Először a 3. sem értette, hogy mit keres itt velünk egy Ködrejteki ninja vadász, de Minato sensei hamar elmagyarázott neki mindent.

- Ő Ködrejtek legerősebb ninja-ja, Kuraidesu Inazuma. Igazából azért jött velünk, hogy megoldja a bűnszervezeti bűntényt, ami miatt tárgyaltunk Ködrejtekben a Mizukage-vel. Továbbá mivel a Víz országi bűnszervezettekkel leszámoltunk, s közben az Akatsuki információhoz jutott a faluval és az országgal kapcsolatban Rin-nen és Obito-n keresztül... - ekkor Rin és én elszégyelltük magunkat. Itachi és Tenzou egy pillanatra meglepődtek. Nem értették, hogy minket, a 3. Shinobi háború túlélőit, hogyan kaphatták el, de jobb ha nem is idézzük fel azt a két napot. – Segíteni szeretne nekünk, hogy megvédhessük a Jinchuuriki-jeinket.

- Értem... - bólintott a 3. – Szóval... - nézz rá Inazuma-ra Hiruzen Hokage. – Szóval te vagy az Itamiringan-os ninja...

- Honnan tudta? – térdelt le Inazuma, miközben ezt kérdezte tőle.

- „Hát a számból vetted kis a szót Inazuma... Honnan tudott a 3. Inazuma-ról?" – gondolkodtam magamban.

- A chakra-d miatt. – válaszolt Hiruzen Hokage. – Nagyon kevés Víz országi ninja rendelkezik a tűz és a villám elemi chakra-val. Megtiszteltetés, hogy találkozhatok veled...

- Viszont Uram! – bólintott Inazuma. – De kérhetnék valamit 4. Hokage? – fordult a sensei felé Inazuma.

- Mondjad csak... - mosolygót a sensei. Inazuma levette a maszkját, s komolyan nézett felénk.

- Lehetne, hogy titokban maradna az itt létem? – ekkor meglepődtem, de a sensei-t és a 3.-at is váratlanul érte ez a kérdés. – Szerintem a főbérlő Konoha-ban tartózkodik és, ha ez igaz, mindent el fog követni, hogy keresztbe tegyen nekem.

- Ő miatta kerültél rossz viszonyba az Akatsuki-val? – kérdeztem őt, hiszen említette, még Ködrejtekben, hogy „rendezni szeretné a számláját" az Akatsuki fele.

- Igen, mert hogy a főbérlő a szememre vadászik... És tudja jól, hogy egyedül én tudom a terveit gátolni az Itamiringan miatt, s felbérelte az Akatsuki-t a Bijuu-k elszívása mellett az én megöletésemre is... De erről elég ennyit tudnotok... - jelentette ki határozottan. Ekkor észrevettem, hogy a tekintete megváltozott: ellentmondás nem tűrően pillantott Minato sensei-re, s elvakultan akarta a saját maga intézni az egész dolgot.

- Értem... - bólintott a sensei. – Jóváhagyom a kérésedet, de Obito és Rin figyelni fognak!- ledöbbentem. Most már valami nagyon bűzlik. A sensei teljesen megváltoztatta a véleményét Inazuma-ról... Kissé ellenséges volt vele... mintha nem bízna benne; ami furcsa, hiszen a Kage gyűlésen teljesen máshogy vélekedett róla.

- De sensei... biztos jó ötlet, hogy mi... - dadogta Rin, de Minato sensei megfogta Rin vállát és mosolyogva szólt hozzá:

- Igen Rin, így akarom! Az ember a hibáiból tanul; ha nem hibázol, esélyed sincs, hogy jobbá válj... Meg hát nincs olyan ember, aki ne hibázna; Aki azt állítja magáról, hogy „tökéletes és sosem hibázott", az saját magát csapja be!

***

Miután a sensei jóváhagyta Inazuma kérését és elmondta, hogy nekem és Rin-nek folyton figyelnünk kell őt; úgy határoztunk, hogy körbevezetjük Inazuma-t a faluban. A Ködrejteki ninja egy egyszerű falusi ember alakját vette fel, s a chakra-ját is elrejtette. Rin-nel mosolyogva sétáltunk végig a fő utcán, s ennek az utcának a végén beugrottunk az Ichiraku étterembe ramenezni egyet. Mindig is ez volt a kedvünk helyünk, még akkor is, amikor Kakashi élt; általában edzések után mindig beugrottunk egy tál ramen-re a sensei-jel. Inazuma jó ízűen ette a finom ételt, ami nem csoda, hiszen Teuchi bácsi csinálja a legjobb ételeket az egész faluban. Én még ezután elakartam ugrani a Dango-házba dangot enni és ott is beszélgetni, de Inazuma finoman jelezte, hogy „nem lehetne ezt kihagyni, mivel, hogy ő nem igazán szereti az édességeket." Amikor ezt mondta, egy kicsit elmosolyodtam, hiszen teljesen Kakashi-ra emlékeztet ez a srác. Amikor mellette vagyok, olyan, mintha Kakashi itt lenne mellettem és élne, velünk együtt. Tán ezért érzem jól magam Inazuma társaságában, mert a szívem és az eszem Kakashi halálának a fájdalmát ezzel akarja pótolni. – NEM! Nem tehetem meg ezt Kakashi-val! Nem dobhatom el az emlékeit! Nem helyettesíthetem őt senkivel sem!

A ramen evés után elmentünk az emlékkőhöz, ami számunkra a legfontosabb hely az egész faluban. Bár Inazuma teljesen mozdulatlanul és érzelemmentes arccal állt, miközben ezeket mondtuk neki, de láttuk rajta, hogy teljesen át érzi a fájdalmunkat. A fekete nagy kő előtt állva Rin és én egy kicsit vesztettünk a tartásunkból, hiszen még mindig nem voltunk képesek feldolgozni Kakashi halálát; Főleg Rin, hiszen tudom, hogy mennyire szerelmes volt belé. – Bármennyire szeretem Rin-t, szerelemből; most már azt sem bánnám, ha Kakashi-t választaná helyette, csak azt szeretném, hogy ő boldog legyen, meg hogy Kakashi itt legyen velünk!

- Tudjátok... Kakashi szerintem nagyon szerencsés... - ekkor kiakadtam. Dühömben azonnal odaléptam Inazuma-hoz és jól felpofoztam. Először azon döbbentem meg, hogy egyáltalán eltaláltam őt, de utána a fejemben újra meg újra az imént mondott mondat járt.

- HOGY MERÉSZELED EZT MONDANI?! – léptem a földön ülő Inazuma elé, aki azt az arcát simogatta, ahova a pofont adtam neki. Meglepődve pillant fel rám, de engem már elkapott a düh. – Hogy lenne már szerencsés, hiszen halott!

- Kérlek, hadd fejezzem be! – állt fel lassan, miközben ezeket mondta. Amint felállt én továbbra is dühösen néztem rá, de ő szomorúan nézett hol rám, hol Rin-re. – Úgy értettem, hogy Ködrejtekben a ninja egy feláldozható eszköz; ha meghal a csapattársad „mit számít az? Kit érdekel?" – s itt egy kis szünetet tartott. Közben Rin lassan mellém lépett és döbbenten hallgatta Inazuma-t. – Ha valaki meghal, a csapatodban nem állíthatsz neki emléket; nem ragadhatsz le nála; tovább kell lépned szinte azonnal; és nem gyászolhatsz. Kakashi azért szerencsés, mert hiába halott, ti még emlékszetek rá; még gondoltok rá minden egyes nap, ami azt jelenti, hogy számított nektek és ennél szebb dolog nincs is a világon; Amikor egy olyan ember emlékét őrzöd, aki számított neked.

- Ez... - könnyezet meg egy kicsit Rin. – Kedves volt tőled... - mosolyodott el lassan.

- Sajnálom, nem akartam, hogy elsírd magad, csak én... - szomorodott el. – Ha meghalnék... Senki nem hiányolna, mert Ködrejteki vagyok és én senkinek sem hiányoznék. Még féltékeny is vagyok Kakashi-ra, hiszen ő halottként több szeretetett kap tőletek, mint én élőként, akárkitől. – elakadtak a szavak a torkomban. Szóra nyitottam a szám, de nem jöttek ki belőlem hangok.

- Én... ö... - kezdtem dadogva. – Sajnálom, hogy felpofoztalak... – néztem rá szomorúan.

- Semmi gond... - mosolygót rám. – Megérdemeltem... - sétált el mellettem, s elindult vissza a faluba.

***

Az következő napokban Inazuma nem kért a társaságunkból; sokkal inkább Tenzou-val és Itachi-val sétáltak és különböző hadi dolgokról beszéltek, többek között az ANBU-ról és a Gyökéri ANBU-ról. – Na, és itt elgondolkodtam... Honnan tud ez a ninja a Gyökéri ANBU-ról? Mert oké, hogy a sima ANBU-ról tud, mert arról mindenki tud, de... a Gyökéri ANBU-ról csak a Konohai-ak tudnak, hiszen ez az egység szigorúan csak Konoha-hoz tartozik. Ő mint nem Konohai, sőt... mint nem Tűz országi ninja honnan tud? – Most értem el azt, hogy újra elkezdjek nyomozni Inazuma után, hiszen amióta a tárgyalásoknak vége lett, azóta Minato sensei szúrós szemmel nézz Inazuma-ra, pedig még a tárgyalásokon bírta és neki adott igazat a legtöbbször; aztán honnan ismeri az ANBU-t? Meg hát... Túlságosan is hasonlít Kakashi-ra... Túlságosan is...