Február Vége

Part 8

-Ez így nem jó, nem tornasorban álltok! A legkisebbek vannak a sor végén! Lola! Sor végére! – Szólt rá, mire Lola azonnal a legvégére ment. – Szofi! Te vagy a legmagasabb, így kérlek állj az elejére! – Mondta, ő pedig engedelmesen a sor elejére ment. Mindenki elkezdett rendeződni, és keresni a helyét. Amikor nagyjából megvoltunk, mindenkit végigpásztázott, aztán megállapodott a tekintete rajtam.

-Nina! – Kiabált rám, én pedig ijedten néztem rá, majd körbe néztem, hogy biztos jó helyre álltam-e, de minden stimmelt. – Mond meg édesanyádnak, hogy ma este a férjemmel egy étterembe megyünk vacsorázni, méghozzá az anyukád munkahelyére, szóval a legjobb fogását készítse el nekem. – Mosolygott, mire megkönnyebbültem. De ezt miért nekem kell elmondania? Apropó, anyukám szakácsnő egy étteremben, csak nem tudom, miért kell ezt mindenki szeme láttára közölnie.

-Öcsém, anyád szakács, és nem is mondod? Megyek ingyen kajálni! – Szólalt meg egy srác.

-Nem kapsz ingyen kaját. – Ráztam meg a fejem mosolyogva.

A tesi viszonylag kellemes kínzásnak minősült, futottunk eleinte 15 kört, aztán egész órán gimnasztikáztunk, de állítólag holnap bele is csapunk a lecsóba, és elkezdjük tanulni a kosárlabdázás alapjait. Már alig várom... Fáradtan mentünk az öltözőbe, majd átöltöztünk és kimentünk. Az utolsó óra után mindannyian haza készültünk, de amikor Jack, Tánya és én lementünk a lépcsőn, meglepetés fogadott az aulában.

-Apa?? – Kérdeztük egyszerre Jackkel döbbenten. Apa az aulában állt.

-Gyerekek! Üdvözöljétek az új fizikatanárotokat! – Mosolygott, mi pedig kérdőn néztünk rá. – Nem értitek? Engem!

-MICSODA?? – Szólaltunk meg ismét egyszerre. Nem, ez nem lehet. Apa, mint fizika tanár az iskolánkban? Valaki csípjen meg.

-Azt hittem jobban fogtok nekem örülni. – Vakarta meg a fejét. – Majd dicsekedhettek milyen menő apátok van, aki keni-vágja a fizikát. – Veregette meg büszkén a mellkasát.

-Neked mióta van tanári végzettséged?? – Néztem rá.

-Kábé 17 éve. – Mondta értetlenül. 

-Ez hogy jött hirtelen?? – Kérdezte Jack

-Ami azt illeti, már hetek óta tervezgettem, kábé 1 hete beszélgettem az igazgatóval erről, és ma adott választ a kérdésemre- Igen, itt fogok tanítani. Gondoltam, ha már itt vagyok, megvárlak titeket, és elmondom a hírt. – Mosolygott.

-Oké, ezek szerint felesleges várnom. Akkor megyek is. - Mosolygott Tánya. – Sziasztok, csókolom! -Intett kedvesen, majd kiszökdécselt a suliból. Utána rögtön mi is mentünk, és amikor beszálltunk a kocsiba, apával ismét beszélgetésbe elegyedtünk. Otthon éppen Jack szobájában ültem és írtuk a házit.

-Szerintem... Annyira nem lesz rossz, hogy apa nálunk fog tanítani. Lesz előnye, nem igaz? – Álltam hozzá az egészhez tök pozitívan, miközben éppen Kosztolányi Dezső versét elemeztem magyar háziként.

-Ahogy hátránya is. Mi van, ha a többi diák azt fogja mondani, hogy velünk biztos kivételeznek, és hogy nekünk több segítség jár, meg ezek.

-Majd megmondjuk nekik, hogy ez nem így van. Apát ismerve biztos jó fej lesz, pláne még ha jól is fog tanítani... Remélem azért, hogy kedvelni fogják és nem az lesz, amit te mondasz.- Ráztam meg a fejem.

-Én is. – Bólintott. Miután kész lettünk a házival, elkezdtem a laptopján keresni egy zenei producert, aki felkarolna minket, olyan kulcsszavakkal, mint „Manager gyorsan" vagy „Megbízható managerek". Ennél kreatívabb már nem is lehetnék.