Február Vége

Part 16

-„Nincsenek itthon a szüleim". - Idézett röhögve Jack.

-Azt hitted, erre rögtön pattani fog? - Törölgette a szemét Tánya.

-Nem, csak kicsúszott a számon, oké?? - Néztem rájuk idegesen.

-Ez jó volt.. - Tette a vállamra a kezét Szofi, miközben ő is nevetgélt. Mindenki jól szórakozik rajtam. Hurrá.

Miután mindenki kinevette magát, Viola a szekrényeken lévő családi fotókat kezdte nézegetni.

-De aranyos.. - Vett fel egy képet, mire mindannyian köré gyűltünk. A képen Jack és én voltunk.

-Hehe, Jack úgy ölel magához, mintha te lennél minden kincse.- Mosolygott Lola.

-Ez körülbelül 8 éves korunkba készült. - Mosolyodtam el én is.

-S-senki se mondta, hogy megnézhetitek a családi fotóinkat! - Vette ki a kezéből Jack, majd ő maga is megnézte. - Emlékszem erre. Az állatkertben voltunk. - Nosztalgiázott.

-Ühhüm. Épp ezen a napon fogadtunk téged örökbe a majmoktól. - Néztem rá.

-Ha-ha, de humoros. - Borzolta össze a hajam.

-Mennyit változtunk azóta. - Öleltem át.

-Igen. Valóban.. - Mosolygott.

-De az nem változott, hogy ugyan úgy megvédesz mindig.

-Persze, hogy megvédelek. A húgomat ne merészelje senki se bántani. Ha Armin is megbánt, kitekerem a nyakát. - Nézett rám, mire elnevettem magam.

-Szerintem őt nem kéne bántanod. - Mosolyogtam.

-Jack, te mindig megvédted Ninát? - Kérdezte Viola.

-Persze. Általánosban is, sokat csesztették, de én akkor vele voltam és akkor már hozzá se mertek szólni. - Bólintott.

-Sajnálom, hogy miattam kellett hanyagolnod a barátaidat.. - Mondtam, miközben még mindig magamhoz öleltem őt.

-A húgom fontosabb, mint néhány általános iskolás barát. - Simogatta meg a fejem.

-Nekem is kell egy báty.. - Nyafogott Tánya.

-Jack biztos nagyon jó báty lehet.. - Nézett ránk Lola.

-Persze, hogy az vagyok, ez egyértelmű . -Mondta elégedetten.

-Ühhüm. Az én bátyám a legjobb. - Bólintottam ezúttal nem beszólva neki, mire Jack magához ölelt. Örülök, hogy egy ilyen bátyám van. Ezek után pár perc múlva csöngettek az ajtón, így odamentem és kinyitottam.

-Szia! - Mosolyogtam.

-Helló. - Jött be, majd megpillantotta a többieket is. Sziasztok..

-Szia! Remélem nem baj, ha mi azért itt leszünk. De ti nyugodtan csináljatok, amit akartok, nem zavarunk. - Mosolygott Tánya, mire Jack és Lola is elröhögték magukat.

-Oké, ez nem vicces! - Csuktam be az ajtót.

-De, az.. - Nevetett Jack.

-Nem hazudtál a szüleid tényleg nincsnek itthon. - Mosolygott Armin.

-Nincsenek, viszont.. Van egy meglepetésünk.. - Mentem vissza a pulthoz a többiek mellé. Egyszerre a pult alá nyúltunk, az egyik polcra, és kiszedtük onnan az ajándékainkat, majd mind felé nyújtotottuk, miközben egyszerre mondtuk, hogy „Boldog születésnapot!"

-Azta... Szóval ezért hívtál át.. - Csodálkozott Armin, mire bólintottam. - Köszönöm szépen! - Mosolygott, aztán letettük a pultra az ajándékokat, Armin pedig megnézte őket. Különféle dolgokat kapott. Tőlem egy könyvet, azt még úgyse adott neki senki. Amikor kibontott aza utolsót, az enyémet, megnézte a könyv címét.

-Hű, honnan tudtad, hogy ezt akartam megvenni? - Csodálkozott.

-Megérzés.. - Mosolyogtam. Tényleg csak megérzés volt...

-Köszönöm, de tőled nem kellett volna ajándék. Tudod, elég szülinapi ajándék volt az is, hogy a barátnőm lettél. - Hajolt át a pulton, és nyomott egy gyors puszit a számra, én pedig zavartan elmosolyodtam. Ehhez hozzá kell szoknom.

-Barátnő..? Elfelejtettek valamit elmesélni, nem? - Fonta össze a karját Lola.

-Bocsánat. Nem említettük, de.. Bemutatom Ninát, a barátnőmet. - Mosolygott Armin rám mutatva, mire bólintottam.

-Ohhh, akkor összejöttetek. - Értelmezte Szofi.

-Ühüm.. - Bólintottam ismét.

-És kinek köszönhetitek? - Kérdezte sejtelmesen.

-Magunknak. - Válaszolta felvont szemöldökkel Armin, mire elröhögtem magam.

-Nem, mert nekem! Ha én nem bököm ki, hogy Nina szerelmes beléd, még mindig csak sunyiban álmodozna arról, hogy a barátnőd lesz. - Mondta, mire elvörösödve lehajtottam a fejem.

-Ez amúgy igaz.. - Adott igazat neki Jack.

-Köszi Szofi.. - Mosolyogtam.

-Na látod. Nincs mit. - Mosolygott ő is elégedetten. Ezek után még beszélgettünk és ettünk a tortából is, aztán fél órára rá anya is hazajött.

-Sziasztok! - Köszönt mosolyogva. - Kinek van szülinapja?

-Arminnak. - Mosolygott Viola.

-Tényleg? Boldog születésnapot. - Nézett rá kedvesen.

-Köszönöm. Most viszont mennem kell, mert vacsorára nem ártana hazaérnem. - Nézte meg a konyhában lévő órán az időt, majd felállt.
-Mikor vacsoráztok ti? Késő van ahhoz. - Mondta Jack de Armin figyelmen kívül hagyta a beszólását.

-E-elkísérem az ajtóhoz. - Tettem el a poharamat, amiből ivólét szürcsöltem, majd az ajtóhoz mentünk Arminnal.

-Tényleg nem kellett volna ez a kis buli. Köszönöm hogy fáradoztatok vele.. - Nézett rám hálásan.

-Megérdemled. - Fogtam meg a kezét.

-Édes vagy. - Mosolygott, aztán közelebb hajolt és adott egy búcsúcsókot. Kinyitottam az ajtót, és mosolyogva intettem, majd elment és becsuktam. Visszamentem a konyhába, ahol mindenki engem nézett.

-Nem felejtettél el elmesélni valamit? - Kérdezte anya is, miközben ő is ivott egy pohár ivólét. Gyanítom mindent láttak.

-Cs-csak ma jöttünk össze..

-Szóval összejöttetek.. - Értelmezte.

-Igen.. Khm, váltsunk témát. - Köhintettem, mire mindenki elnevette magát.

-Ó, tessék képzelni, Nina már úgy hívta át Armint, hogy „nincsnek itthon a szüleim" . - Mesélte Szofi, és mindenki elkezdett röhögni. Örülök, hogy ez lett a nap vicce. Anya is elnevette magát rajta.

-Jó tudni, hogy milyen lányom van. - Nevetett

-Véletlenül mondtam..

-Persze, persze.. - Bólogatott Tánya.

-Tényleg! Csak hogy szegény Nina elkerüljön a középpontból. Tegnap befejeztem egy másik dalt, amin már 2 napja dolgoztam.

-Micsoda? Csak? Másoknak meg van, hogy egy hétig tart dalt írni vagy hónapokig.. - Döbbent le Jack, Viola pedig előhalászta a hátizsákjából a dalt és felénk nyújtotta. Lola kivette a kezéből, és -anyával együtt- odagyűltünk köré.

-Ez a szabadságról szól? - Kérdeztem.

-Pontosan. - bólintott.

-Ez nagyszerű! Már most tetszik. Akkor ez lesz a legújabb dalunk, amit elő fogunk adni, egy másik koncerten. Mondjuk egy hónap múlva. - Olvasgatta a szöveget Jack.

-Rendben, az tökéletes lesz. December legelején biztos sokan fognak örülni neki. - Bólintott Tánya.

-Én még az előző videótokat se láttam. - Panaszkodott anya.

-Majd megmutatjuk. - Mosolygott rá Jack. Miután a lányok is elmentek, anyának elmeséltük a botrányunkat, hogy majdnem ránk estek a díszletek, valamint azt, hogy amúgy mekkora sikere lett a videónknak és meg is mutattuk neki.