Február Vége

Part 18

-Te is meg tudod nézni magadnak.

-Vásárló vagyok, szóval szolgálj ki, és ne feleselj.

-Vásárló vagy, nem pedig királynő. Én pedig pénztáros vagyok, nem pedig szolga. - Mosolygotam.

-Figyelj, ne szórakozz velem, mert szólok a főnöködnek.

-Hűha, de megijedtem.. - Forgattam a szemem.

-Na ide figyelj, te kis.. - Ragadta meg a felsőmet. - Azt mondtam, hogy hozd ide a-

-Ereszd őt el! - Csapott rá a kezére Jack, mire Maja eleresztett.

-Áú! Lány vagyok, azért bánhatnál kedvesebben is velem.

-Egy lány nem viselkedik így. - Szorított magához Jack. - Most pedig húzzatok el a boltból.

-Hol van a főnökötök?? - Kérdezte dühösen.

-Maja, hagyd. - Szólt rá Alex.

-Hagyjam?? Mit, hogy szemétkednek velem, pedig vásárló vagyok??

-Köszönjük, hogy benéztetek, további szép napot. - Tolta Szofi az ajtóhoz őket, majd egyenes kilökte, mire elnevettük magunkat.

-Mit mondtak neked? - Nézett rám Jack.

-Semmit, csak azt akarta Maja, hogy „szolgáljam ki".

-Elmehet a... tudod hova. Az én húgomból nem fog csicskát csinálni.. - Mondta dühösen.

-Köszönöm.. - Néztem rá hálásan.

Aztán az elkövetkezendő napokban próbáltunk tovább, közben Peti is egyre többet lógott velünk és nézte a próbáinkat. 2 héttel a koncertünk előtt viszont történt egy olyan dolog, amire nem számítottunk. Biológia óra előtt beszélgettünk épp..

-Két hét múlva itt a koncertünk, de még mindig nem vagyunk tökéletesek. Nina, például te gyakorolhatnád még a gitárszólódat. - Nézett rám Szofi.

-Okés. -Bólintottam.

-Tánya, te pedig amikor kicsit gyorsabban énekelünk, próbáld meg felvenni a tempót.

-Igyekszem.

-És te, Mrs. Tökéleteske? - Vonta fel a szemöldökét Peti.

-Mivel nekem csak dobolnom kell, meg néha veletek együtt énekelni, nincs túl nehéz dolgom. - Nézett rá.

-Izgulok. Most én fogok a legtöbbet énekelni és tök fura lesz.. - Nézett körbe Tánya.

-Lehet. Viszont a legtöbb diáknak tetszik a zenénk, szóval megéri a fáradozást meg ezeket. - Mosolygott Lola, mire Szofi a szívéhez kapott.

-Mi a baj? - Nézett rá Jack.

-Fáj.. - Nézett ránk, és görcsösen nekidőlt a falnak, majd lecsúszott a földre.

-Szofi, jól vagy?? - Kérdeztem idegesen, és leguggoltam hozzá.

-Hívjatok valakit.. Nem kapok levegőt.. - Nézett rám.

-SEGÍTSÉG! Valaki segítsen! - Kiabál Tánya idegesen, mire a folyosón lévő tanár hozzánk szaladt. Kihívtuk a mentőket, de mivel suli idő volt, nem mehettünk el vele. Amikor a mentő megérkezett és elvitték Szofit, mindannyiunk erejében megfagyott a vér.

-Mi a fene volt ez..? - Kérdeztem remegő hanggal.

-Mi a baja Szofinak? - Szomorkodott Tánya.

-Az első dolgunk az lesz, hogy meglátogatjuk őt suli után. - Javasolta Jack, mire mindannyian rábólintottunk. Egész nap izgultunk Szofi miatt, nem tudtunk még ebédelni se, egyikünknek se volt étvágya. Amikor elértünk oda, hogy vége volt minden órának, elindultunk Petivel együtt a kórházba. A portán megkérdeztük, hanyas szobát kapta, és elindultunk oda. Amikor beértünk Szofi ránk nézett.