Február Vége

Part 5

-Gyere! – Ragadta meg a karom, majd hátra néztem, Tánya meg intett. Arminnal a tornaterem felé igyekeztünk és fogta a karom. Elvörösödve néztem őt a háta mögött, amikor megszólalt.

-Máskor kérlek ne felejtsd el... – Nézett hátra halvány mosollyal, mire bólintottam. Beértünk, és elnézést kértünk a késésért, majd leültünk. Nem mondtak annyira fontos dolgokat, csak azt, hogy miket kell megszerveznünk, év eleji kirándulás gyanánt, meg magáról a közelgőeseményekről volt szó. Amikor vége lett órára mentünk. A 4. órai szünetben egyedül mentem a wc-re, amikor hirtelen ott volt Szofi és... Sírt.

-Szofi...? – Néztem rá.

-M-mi van?? Nem láttál még embert sírni?! – Törölte le a könnyeit.

-Mi a baj?

-Hagyjál már, majd pont neked fogom elmondani... – Forgatta a szemét összefont karral.

-Hát, lehet, hogy nem nagyon vagyok szimpatikus neked, de én nem vagyok olyan, hogy elmondjam mások titkát. Viszont, ha nem, akkor nem. – Rántottam meg a vállam, majd hátat fordítottam és lenyomtam a wc ajtó kilincsét.

-Várj! – Szólt, mire visszafordultam.

-Csak az van, hogy... Az apám megakarja tiltani, hogy zenéljek, mert állítólag tavaly is a zene miatt romlott az átlagom, és ezért azt szeretné, ha az idei tanévre leállnék vele.. De én nem akarom!

-Milyen hangszeren játszol?

-Dobolok... – Törölte meg a szemét. – De ez hogy jön ide?

-Sehogy! Figyelj, ha az apukád ezt szeretné, ülj le vele és próbáld meg megbeszélni. Köss vele kompromisszumot. Ha a félévi vizsgáid rosszul fognak sikerülni, abbahagyod. De ha nem, akkor folytatod. És itt lesz az esély bebizonyítani, hogy a zenéért bármit megteszel. És talán motivációd is lesz jobb jegyet szerezni. – Néztem rá bíztatóan.

-A félév még messze van... Szerinted belemenne?

-Nem ismerem apukádat, de remélem.

-Értem... Hát.. Köszönöm. Bocs, hogy bunkó voltam... – Simította meg a karom, majd kiment a wc-ből. Kicsit fura volt nekem ez a „hirtelen bunkó vagyok, aztán nem" dolog, de.. Ha ő ilyen.. Tinik vagyunk, biztos a hormonok meg ezek. Amikor visszamentem, Alex épp Lolánál és Tányánál volt, mire futólépésben odamentem hozzájuk. Megfogtam Alex vállát és magamhoz fordítottam.

-Hé, hagyd őket békén! – Néztem fel rá.

-Ó, szia, új lány. Nem történt semmi érdekes, csak beszélgettünk.

-Egy fenéket, megint csak csesztetni jöttél! – Nézett rá dühösen Lola.

-Dehogy azért. – forgatta a szemét.

-Oké, most inkább húzz innen... – Néztem fel rá.

-De kicsi vagy. – Nézett le rám.

-A virágok kisebbre nőnek mint a gyökerek. – Vontam fel a szemöldököm. Lola és Tánya a szája elé kapta a kezét. Oké lehet messzire mentem. Már azt hittem Alex most fog elkezdeni basztatni.. De..

-170 centi vagyok, nem nevezném magam annyira magasnak azért. – Mosolygott rám. 12 centivel nagyobb nálam. Wow. Mondjuk tény, hogy Lola után én vagyok a második legkisebb az osztályban.

-Szuper. – Bólintottam, mire Alex összeborzolta a hajam és elment, mire döbbenten meredtem magam elé.

-Istenem, mekkora paraszt. – Forgatta a szemét Tánya. - De legalább nem szedte le a fejed.. Pedig beszóltál neki.