Február Vége

Part 4

-M-mi? Minek?

-Csak átjönnek egy kicsit. – Vonta fel a szemöldökét.

-De ha baj, akkor nem muszáj! – Nézett Jackre Armin.

-Dehogy baj. Gyertek menjünk. – Indultak el, mire döbbenten néztem rájuk. Nem volt szó arról, hogy átjönnek... Na persze nem azért mert zavarnának csak..  nem tudom.

-Nina, nem jössz? – Fordult hátra unottan Erik.

-De, jövök! – Bólintottam, majd utánuk szaladtam, és Armin mellett mentem tovább. Kínos voltam mivel ők hárman tök jól elbeszélgettek, én meg mentem mellettük, mint valami idióta, aki a világát se tudja. Amikor felszálltunk a buszra, Erik és Jack tök jól elbeszélgetek, Armin pedig felém fordult.

-Baj van? – Nézett a szemembe.

-J-ja, nem, nincs semmi. – Ráztam meg a fejem. – Csak zavar, hogy tök jól elvagytok én meg még új vagyok, és nem tudok bekapcsolódni a beszélgetésbe...

-Ha beszélgetni akarsz, beszélgess velem. – Mosolygott. – P-persze csak ha akarsz!

-Rendben. – Mosolyogtam vissza rá, és sikerült elbeszélgetnünk a hátralévő úton. Amikor hazaértünk, leültek mind a hárman a kanapéra, én pedig felmentem a szobámba, és átvettem valami kényelmesebb otthoni cuccot. Leültem az ágyamra és a kezembe vettem a telefonomat. Pár perc után meguntam így elhatároztam, hogy bepakolok holnapra és beteszem a mangákat Tányának. Amikor ezzel is megvoltam lementem a konyhába hogy szétnézzek a hűtőben, de végül csak arra jutottam, hogy kivettem a fagyasztóból a jégkrémet majd leültem a pulthoz és enni kezdtem.

-Nina, nem jössz ide? – Kérdezte Erik pár perc után hátra fordulva.

-Nekem jó itt is! – Néztem rá.

-Így sose szerzel barátokat! Gyere. – Nézett rám unottan Jack, mire felálltam és leültem velük szembe egy fotelbe.

-És Nina, van kedvenc filmed? – Nézett rám Erik.

-Szeretem a horrorfilmeket meg az ilyen véres dolgokat. – Bólintottam.

-És... mit szeretsz még?

-A videójátékokat!

-Ez... nagyszerű... – Vakarta meg a fejét Erik, én pedig kivettem a számból a pálcikát. Megettem.

-Csokis a szád. – Vonta fel a szemöldökét Jack, mire a szám elé kaptam a kezem.

-Nem akartál volna szólni hamarabb?! – Kérdeztem rákvörös fejjel, majd felálltam és egy zsebkendőért nyúltam.

-Akkor ha jól értelmezem, te nem vagy túlzottan.. Lányos lány... – Értelmezte Erik.

-Ez nem igaz! – Töröltem meg a számat. – Én is szeretek... Szeretek... Vásárolni? - Kerestem valami lányos dolgot.

-Még mindig jobb, mintha egy nyávogós plázacica lenne, nem? – Nézett rá Jack felvont szemöldökkel.

-Ja, persze. – Bólintott zavartan Erik. Gondolom más lányok jönnek be neki. Tulajdonképpen elbeszélgettünk, de nem mondanám, hogy nagyon élveztem. Szerencsére nem időztek sokat nálunk, amikor hazamentek, Jack unottan nézett rám.

-Nem tudnál egy kicsit... Lányosabban viselkedni? És csodálkozol, hogy nincs a barátod. – Ült vissza a kanapéra.

-Bocsesz, de egy fiú kedvéért nem fogok megváltozni. – Vontam fel a szemöldököm.

-Ne csodálkozz, ha egyedül fogsz megöregedni 10 kismacskával. – Sóhajtott.

-Pedig nem hangzik rosszul. Úgyse szimpatikus ez az Erik. – Forgattam a szemem, majd felmentem a szobámba.

Másnap suliban az első óra előtt a teremben ültünk, én pedig Tányával beszélgettem.

-Apropó! Elhoztam neked a mangákat. – Kotorásztam a táskámban, majd mind a 21 darabot kitettem az asztalra.

-Köszönöm! – Vette el vidáman.

-Atya ég, azok meg mik? – Nézett döbbenten Szofi ránk.

-Képregények. – Mosolygott Tánya, miközben a táskájába gyömöszölte őket.

-Aha... – Vonta fel a szemöldökét. – Új lány, te szereted ezeket..? – Nézett rám.

-Én... Aha.. – Bólintottam.

-Kevés normális lány van ebben az osztályban... – Sóhajtott.

-Hagyd csak, Szofi mindig ilyen. – Mondta Tánya.

-Ezt kikérem magamnak! – Nézett rá dühösen.

-Akkor szerinted milyen vagy mindig? – vonta fel a szemöldökét.

-Normálisabbak, mint ti. Aki nem animéken nő fel, hanem normális filmeken, amikben igazi emberek vannak. – Hajtotta unottan a fejét a padra. Azta. Hát, két külön világ vagyunk.

-Hagyd őket Szofi. Felesleges ezen idegesítened magad. – Mondta mögötte Maja.

-Engem annyira nem zavar. – Rántotta meg a vállát.

-Valami baj van? – Kérdeztem.

-Mi közöd van hozzá?

-Csak kérdeztem... – Vontam fel a szemöldököm.

-Kijönnél velem, kérlek? – Ragadta meg a kezem Tánya.

-Igen.. – Néztem rá, majd felálltunk és kimentünk a teremből egyenesen a wc-be.

-Elfelejtettem szólni, hogy... Szofival, Majával, Alexszel, és Erikkel ne nagyon állj szóba. Bunkók. – Vakarta meg a fejét.

-Azt vettem észre.

-Pontosabban Alex nyomulós és bunkó. Szóval.. Aki szimpi neki, arra rányomul, aki nem, azzal bunkózik. Engem is folyton piszkál.

-Mivel piszkál? – Néztem rá.

-Hát... A melleimmel kapcsolatosan. – Hajtotta le a fejét zavartan.

-Ó... És miért nem szólsz neki vissza?

-Vigyáznom kell vele, állítólag drogozik... Inkább nem mondok neki semmit és eltűrőm. Még a végén bekattant és megtámad vagy tudja a fene.. 

-Ez... Szomorú. De amíg vannak barátaid, addig ne szomorkodj. – Tettem a vállára a kezem.

-Köszönöm. – Mosolygott.

-Ami azt illeti, hogy Erik bunkó, arra meg már tegnap rájöttem.

-Miért? Bántott téged? – Nézett rám zavartan.

-Nem erről van szó, csak.. Átjöttek, pontosabban Jackhez, és odahívott magukhoz, majd kérdezgetett. És megállapította, hogy fiús lány vagyok, csak azért, mert szeretem a videójátékokat és a horrort! – Panaszkodtam.

-Nem szeretem az osztályunkban lévő fiúkat, alig van normális. Olyan gyerekesek. Persze a bátyád még a normálisak közé tartozik. Csak tudnám, miért jön be neki Szofi.

-Szofi? Aki.. bunkózott velem?

-Igen. Lehet csak a külsejére bukik, mert még nem igazán beszélgettek, szóval nem tudja, hogy milyen. Maja meg nem szokott másokat szándékosan megalázni, de ha az útjába kerülsz, akkor beléd rúg. D-de kérlek, egy szót se erről! – Nézett rám.

-Rendben van. – Bólintottam, majd becsöngettek és kimentünk a wc-ből. Amint kiléptünk, Armin rögtön rám támadott.

-Nina! A gyülekező a tornateremben! – Nézett rám aggódva.

-Basszus, tényleg! – Fogtam meg a fejem. Osztályképviselőnek jelentkeztem, erre már rögtön elfelejtem az első gyűlést...