Part 17

6 0 0
                                        


Jövőhét hétfő

-Annyira izgulok az eredményeim miatt. Főleg a Biológia miatt. - Mondtam Tányának. A teremben voltunk első óra, osztályfőnöki előtt.

-Hát én is. Remélem nem a semmiért tanultam.. - Bólintott.

-Szofi hol van? - Kérdezte Jack.

-Nekem azt mondta, hogy beteg lett és otthon fekszik. - Nézett ránk Viola.

-Akkor majd suli után beugrunk hozzá, és megmondjuk neki az eredményeit. - Mosolygott Tánya.

-Igen. Neki, ha jól tudom, sok minden függ ettől. Azt mondta, hogyha megbukik bármelyik vizsgán, abba kell hagynia a zenélést.. - Biggyesztette le a száját Lola, mi pedig bólogattunk. Amikor elkezdődött az óra, mindenki visszaült a helyére és elkezdték kiosztani a vizsgák eredményeit. Nagyon izgultam végig, és nem csak magam miatt, hanem a többiek miatt is. Amikor kikaptam az eredményimet, mindegyiket remegő kézzel néztem meg. Egyedül Biológiából lettem 2-es, de a lényeg, hogy megvan. Megcsináltam! Amikor megláttam, hatalmas kő esett le a szívemről.

-Nina..- Suttogtak, mire hátra fordultam. - Hanyas lettél Biológiából? - Kérdezte Armin.

-Oké, tudom, hogy hülye vagyok, hogy nem hoztam össze jobbat, de meg lett a kettes! - Néztem rá.

-Ennek örülök. A következő vizsgán már a hármasért megyünk. - Mosolygott. Óra után, Szofi eredményeivel a kezünkbe beszélgettünk.

-Szofi megbukott valamiből? - Kérdeztem.

-Hm, lássuk.. - Nézegette a lapokat Lola. - Töriből nem, Biológiából nem, Fizikából nem, Kémiából nem, Matekból... Igen...

-Micsoda..? - Döbbentünk le egyszerre.

-Megbukott matekból.. - Halászta elő a lapot és felénk mutatta.

-Ezt nem hiszem el.. Szigorú szülei lehetnek, el fogják őt tiltani a zenéléstől! - Néztem rá aggódóan.

-Hátha az anyukáját meg tudjuk közösen győzni. Muszáj megpróbálnunk... - Mondta Jack. Ezzel hivatalosan is mindannyiunk elkenődött. Peti még kereste is Szofit, de elmondtuk neki, hogy mi se tudjuk, miért hiányzik. Órák után tartottunk egy gyors próbát Szofi nélkül a zene teremben, majd elindultunk egyenesen Szofiékhoz. Becsöngettünk, és az anyukája nyitott ajtót.

-Csókolom! - Köszöntünk egyszerre.

-Szofihoz jöttünk. Át szeretnénk neki nyújtani a vizsgaeredményeit.. -Beszéltem.

-Sziasztok... Szofi nincs itthon. - Nézett ránk.

-Hát akkor hol van...? - Kérdezte Jack.

-Kórházban. - Felelte, mire mindannyian lesokkolódtunk. Tessék..?

-Kórházban..? - Kérdeztem remegő hanggal.

-Igen. Havonta egyszer el kell látogatnia vizsgálatokra.

-Miért? A betegsége miatt? - Kérdezte Lola.

-Melyik betegségére gondoltok? - Nézett ránk felvont szemöldökkel.

-Miért, hány van?? - Kérdezte idegesen Jack.

-Ó... Semmi.. Ha meg akarjátok látogatni a közeli kórházban van. Örültem a találkozásnak. - Mosolygott halványan, majd elkezdte becsukni az ajtót.

-Tessék várni! - Szólt neki Tánya, de késő volt. Becsukta az ajtót.

-Mi baja van Szofinak? - Nézett ránk aggódva Jack.

Február VégeOnde histórias criam vida. Descubra agora