Február Vége

Part 15

-Szerintem hagyjuk, had beszélgessenek. - Ragadta meg Lola Szofi kezét, majd Tányáét és hátat fordítottak.

-M-most nem, ne menjetek el! - Ragadtam meg Tánya kezét, mire elengedték egymást.

-Lányok.. milyen koncertről volt szó órán? Mi történt? - Jött oda hozzánk Peti, mire röviden elmeséltük neki a szorít.

-Megmutatjuk a videót a következő szünetben. - Mosolygott Lola.

-Rendben, köszönöm. Biztos nagyon szuperek voltatok! Te milyen hangszeren játszottál? - Nézett Szofira.

-Semmi érdekes, csak doboltam, meg volt egy sorom az egész dalban... - Rázta meg a fejét.

-Dobolsz? De menő! Én is doboltam, most meg zongorázok.

-Ez de szuper! - Tette össze a kezét csillogó szemekkel Szofi. - Meddig doboltál? - Kérdezte, és elkezdtek beszélgetni, de nem sokáig, mert kezdődött a következő matek 45 perc. Tulajdonképpen az egész nap vizsgákkal ment el, majd a 4. óra végén hazamehettünk. Lementünk az aulába, mindannyian.

-Oké, én elmegyek vécére, mindjárt jövök. - Mondta Lola.

-Megyek veled! -Ment utána Szofi, így ketten elmentek.

-Nekem sietnem kell haza, szóval léptem. Holnap találkozunk. - Intett Peti, majd kiment a suliból.

-Én kimegyek és megvárlak titeket. - Mosolyogtam, majd én is kimentem a suliból. Leültem a lépcsőre, és a gondolataimba merültem. Sok gondolat futott át az agyamon. Például, hogy nem is beszéltünk Arminnal azóta, hogy megtudta, hogy szeretem. Azon is agyaltam, hogy mi van, ha valamelyik vizsgát majd elbukom? És azon is, hogy ki volt az, aki ártani akart nekünk? Annyi kérdés, oly' kevés válasz...

-Fel fogsz fázni, hideg a kő. - Ült le mellém valaki, mire rá néztem.. Arminra.

-Armin! - Néztem rá.

-Igen?

-S-semmi.. Ne foglalkozz azzal. - Hajtottam le a fejem elvörösödve.

-Csak nem akarom, hogy beteg legyél. Uncsi lenne a suli nélküled.

-Igazán? Mondjuk megértem, kevés olyan ember van, akinek a szerencsétlenségén annyit lehet röhögni, mint az enyémen.. - Mosolyogtam.

-Nem erre céloztam. - Nevetett. - Nina.. miért?

-Mi miért? - Néztem rá értetlenül.

-Miért pont én tetszem neked? - Kérdezte, miközben maga elé bámult.

-Mert... Mert egy olyan ember vagy, aki az.. esetem. Egyszerű.

-Belém nem szokás szeretni.. - Nézett rám. - Mármint.. Sose volt belém szerelmes egy lány sem. Csak ezért furcsa. Nem tartom magam egy helyes embernek.

-És? Nem a külső számít. Azt hiszed, hogy az az, ami a leginkább megfogott benned? De ha már itt járunk, olyan vagy, mint a szőke herceg. Szóval nem panaszkodhatsz, se külsőre, se belsőre.. - Mondtam teljesen őszintén, és habár nem érződött, de zavarban voltam.

-És akkor te mi vagy? - Mosolygott.

-Én? Én vagyok a gonosz sárkány. - Nevettem, mire Armin is elnevette magát.

-Vagy inkább a szőke herceg hercegnője. - Nézett rám, mire elvörösödve néztem vissza rá. Óvatosan átkarolta a derekam és közelebb húzott magához majd.. Megcsókolt. Életem első csókja.. wow.. Armin lassan csókolt, majd elhajolt tőlem és a szemembe nézett.