Február Vége

Part 9

-Mi a fene az a „Mitokondrium"? – Suttogott.

-Egy sejt vagy valami, gondolom. Még nem járok ott. – Néztem fel a dolgozatomból.

-Ajj... – Fordult előre, majd pár másodperc utána megint visszafordult. – Te ki tudod egészíteni az ábrát?

-Tánya! Nincs forgás, vagy elveszem. – Szólt rá a tanár, mire előre fordult. Látom egyformán hülyék vagyunk Biológiából. Én tanultam rá tegnap, de ott helyben minden tudás kiszállingózott szépen az agyamból és elfelejtettem mindent. Az ábrából is csak 2 dolgot tudtam kiegészíteni a 4-ből. De az már a fele. A fogalmakból is csak 2-őt tudtam az 5-ből, ami biztos nem lesz jó. Ami után beszedték a dolgozatot, a tanár kiadta, hogy olvassuk tovább az anyagot, miközben ő neki kezd a dogák javításának. Amikor vége lett a napnak, mindannyian a zeneterembe mentünk, Violával együtt.

-Rendben, lássuk. A sorok beosztását később végezzük el, egyelőre maradjunk annyiban, hogy az első 5 sort énekli el mindenki, okés? - Nézte a lapot Jack, mire bólintottunk. - Ki kezdi?

-Te. - Tettem a vállára a kezem.

-Mi? miért?

-Mert miért ne? - Vontam fel a szemöldököm, mire bólintott. Elkezdett énekelni, majd amikor az 5. sor végére ért, körbenézett. - Khm.. milyen voltam?

-Szerintem jó. - Néztem rá.

-Nekem is tetszett. - Bólintott Armin.

-Szupi volt. - Értett egyett Tánya.

-Aha. - Mosolygott Lola.

-Szerintem is. Viola? - Nézett rá Szofi.

-Nekem is tetszett. - Mondta halkan.

-Oké, ki a következő? - Kérdezte.

-Én! - Mondta Tánya.

-Neked nem kell, tudjuk, hogy jó hangod van. - Mosolyogtam.

-Ú, tényleg. Akkor legyél te a következő!

-Öm.. Hát.. jó.. - Vakartam meg a fejem, majd kivettem a lapot Jack kezéből, köhintettem egyet, és énekelni kezdtem. Amikor befejeztem, kicsit görcsösen néztem fel.

-Nagyon szép volt! - Nézett rám lelkesen Armin, mire elvörösödtem.

-Olyan visszafogott, de mégis tiszta hangod van.. tetszik. - Mosolygott Szofi halványan.

-És mégis érezni, hogy átérzed a dalt. Szuper. - Mosolygott szintén Lola is. - Add, én jövök. - Nyújtotta a kezét mire odaadtam neki. Amikor mindnekit végighallgattunk, már csak 1 ember maradt hátra: Szofi.

-Oké, lássuk.. - Köhintett Szofi ,majd énekelni kezdett. Amikor a végére ért az 5. sornak, ránk nézett.

-Hát.. - Nézett rá összefont karral Jack. - Kicsit több átéléssel..

-Hogy a fenébe éljem át, ember?? - Kiabált rá.

-Hát hogy.. Ja, télleg'.. - Realizálta a helyzetet. - Így tényleg nehéz lehet.

-De azt mondtad, a zenével kapcsolatosan vannak érzéseid. - Néztem rá.

-Az éneklés nem tartozik bele... Ahj.. Én csak egy dobos vagyok. Nem kell nekem énekelni. - Sóhajtott fáradtan. - Vagy ha igen, elvegyül a hangom a tietek közt. Ez nem elég?

-Ami azt illeti, de. Ne kínozzuk Szofit. Ha nem tud, akkor nem tud. - Védte meg Armin.

-Igaz.. Bólintottam egyetértően.