Közös Életük Kezdete[Befejezett]

Chapter 6

A hátam mögé lépett és elkezdte apró csókokkal halmozni a tarkóm. Bűnösnek éreztem magam mikor egy kicsit hátrább dőltem ,pontosan a karjai közé. De ez abban a pillanatban nem érdekelt. Végre gondoltam valakire aki nem Aaron. Oldalra döntöttem a fejem hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Nem tudtam elhinni hogy éjnek évadján, a csillagok alatt vagyok itt egy ismeretlennel, akinek hagyom hogy a nyakamat csókolgassa. Ez egyszerűen nem én voltam. Amikor megtalálta azt a pontot a nyakamon , amire annyira érzékeny vagyok, elkezdte kiszívni. Nem tudtam visszafogni egy apró nyögést. Éreztem a tarkómon hogy vigyorog ,és most az egyszer tudtam az okát.

"Tudod, ezt nem lenne szabad." Lihegve próbáltam ki nyögni valami értelmeset. "Egy tízes skálán mennyire?" Kérdezte kacéran, miközben az egyik kezével végig simított a gerincem mentén. "Egy erős hetes." Még egy utolsó pillanatig így maradtam hagyva hogy egyre közelebb húzzon magához ,aztán előre léptem és megfordultam. Miután szembe kerültem vele még a sötétben is kivehetőén láttam hogy milyen tágak a pupillái. Még a gondolatát sem kockáztattam meg hogy ez miattam van ,mert akkor biztosan nem lettem volna képes ezt mondani. "Pont elég erős ez a hetes ahhoz, hogy ne engedje hogy alkalmi légyottba bonyolódjak egy olyan pasival mint te." Egy vigyor ült ki az arcára , ebből már gondolnom kellett volna hogy megint valami elképesztően ego növelő beszólás következik. "Olyan pasi mint én? Érdekes, kérlek kifejtenéd nekem eszt?" Eközben a lépéstávolság közöttünk egyre csak csökkent. Mély levegőt vettem és belenéztem azokba a mogyoróbarna szemekbe, azokba a gyönyörű szemekbe. Próbáltam hátrálni de ott volt az az elcseszett csúszda. Az egyik kezével meg támaszkodott a fejem mellett. " Nem, és most szeretnék hazamenni vagyis pontosabban vissza a kocsimhoz. " Elképesztő módon vörös lehettem és nem segített a helyzeten hogy Dylan csak vigyorgott a zavaromon. "Jó, akkor menjünk vissza a kocsidhoz, de egy valamit meg szeretnék jegyezni." Elképesztően közel hajolt a fülemhez és bele suttogott. "Rohadt édes ahogy vörös leszel a bókjaimtól." Még egy utolsó csókot adott a nyakamra és hátrább lépett. "Nos, csak utánad.”

***
Miután hazaértem és kulcsra zártam magam mögött az ajtót szép lassan oda sétáltam a kanapéhoz és egyszerűen rá vetődtem. Elővettem a zsebemből a telefonom bedugtam a töltőt és bekapcsoltam. Három nem fogadott hívásom volt, és mindhárom Nicole. Megnéztem mennyi az idő, aztán arra gondoltam úgysem nyugszik meg addig amíg nem hívom vissza ,ezért hát meg csörgetem. A második csörgésre fel is vette. "Te meg hol a bús picsában voltál egész nap!!?" Hát igen ilyenkor gondolok bele hogy miért Ő az egyik legjobb barátom. " Hát, mondhatjuk úgy is hogy elfoglalt voltam, de ez nem telefon téma, majd holnap elmesélem." Szöszmötölést hallottam a vonal másik végén, pár szitokszót. Kuncogva bele gondoltam hogy mit csinált. "Minden rendben odaát?" "Ó, te csak ne nevetgélj itt nekem ,mikor miattad aggódtam egész délután, és most mikor végre életjelet küldtél magad felől, leráznál egy holnap majd beszélünk szöveggel. Szóval, mondom mi lesz, szépen rendelsz kínait vagy pizzát , és a kanapén a seggeden ülve várod míg odaérek." Meg sem várta a válaszom és rám csapta a telefont.  Ezek voltak azok a pillanatok amikor egyszerűen nem szabad ellenkezni vele,  ezért hát rendeltem két pizzát és kínait is.

Amikor megérkezett, morcosan nézett rám egy darabig. Aztán mikor Meglátta a dupla mennyiségű kaját meglágyult a tekintete és rám vetette magát. Kb tíz percig így ölelgetett és a végén már alig kaptam levegőt. Mikor vége lett a hirtelen szeretet áradatának, átmentünk a konyhába és elkezdtük az egyik pizzát. "Most pedig szépen érthetően és lassan elmondod hogy mi történt." Haraptam egy nagyot a pizzából direkt húzva az időt. "Hát, emlékszel arra a kis husira akivel össze futottam még egyszer haza felé a találkozó után?"

Össze vonta a szemöldökét, aztán mint aki mindent ért megszólalt. "Ó, igen a srác akinek bejössz." Ezen még mindig megforgatom a szemem, bár már kezdek hinni benne hogy lehet benne igazság. "Hát, úgy tűnik hogy igazad volt, bár ezt nehéz beismerni." El folytottam egy vigyort. Aztán hirtelen nagyon csend lett. "Minden rendben?"

"Hogy érted azt hogy igazam volt??" Éreztem hogy ez az a fajta tini lány őrület roham szerűség kezdete, mivel már alig tudott ülni a széken. "Volt egy úgy nevezett nem randink. Bár szerintem nem érti a nem randi kifejezés lényegét mert, hogy is mondjam történt egy s más." Felemeltem a poharam és ittam pár kortyot a shakemből. Aztán már csak már csak annyit érzékeltem hogy Nicole felugrott és elkezdte körbe ugrálni a konyhát. Megragadta a karomat és felhúzott magához hogy vele örüljek. " Na és mi volt? Megcsókolt? Lefeküdtetek? Mikor találkoztok újra?" Annyi kérdést tett fel hogy a végén már azt sem tudtam hogy melyikre válaszoljak. "Nem, nem  és nem tudom." Ez után pontosan elmondtam neki mindent, az összes apró részlettel. Mondanom sem kell hogy oda és vissza volt. Na és persze nagyon büszke volt magára hogy igaza volt.