Közös Életük Kezdete[Befejezett]

Chapter 19

 Amint megérkeztünk a hotelbe, mindenki csak arra vágyott hogy végre felmehessen a szobájába pihenni. Na de, ez nem volt olyan egyszerű mint amilyennek lennie kellett volna. Bryce és Mickey két személyes szobákat vettek ki, mi pedig ugyebár heten voltunk. Valakinek mindenképp egyedül kellett volna lennie. Normál esetben ilyenkor mindenki kapva kapna az esély után, hogy nyugalomban lehessen. Viszont ez nem egy normális banda. Mindenkinek megvolt kivel alszik így szegény Nicole egyedül maradt volna. Aztán jött a hős megmentő lehetőség. „Na és ha veled lennék egy szobában?" Nézett fel rám kölyök kutya szemekkel. Át néztem Dylan-re, aki ugyan nem repesett annyira az ötlettől mégis bele ment. 

***

Éppen a zuhany alól jöttem ki amikor hallottam hogy üzenetem jött a telefonomra. Felvettem a boxerem, és kimentem az ágyamhoz miközben a hajamat törölgettem. Elmosolyodtam mikor megláttam hogy ki írt. 

-"Remélem ugyan olyan szörnyű neked mint nekem, kényelmetlen nélküled az ágyam."

-"Nekem pont megfelel, képzeld épp most végeztem a zuhannyal."

-"Na és felvetted a pólót amit elloptál tőlem?"

-"Nem, igazából még semmit sem vettem fel."

-"Ugye te most csak viccelsz? Kezdek rájönni hogy neked szánt szándékod hogy kikészisd az idegeim."

Vigyorogva néztem az üzenetét, és küldtem neki egy képet a félmeztelen felső testemről. Megnézte de nem írt vissza, így az ágyra dobtam inkább a telefont és vissza mentem a fürdőbe megszárítani a hajam. Már épp elkezdtem volna amikor újabb üzenetem érkezett. Letettem a hajszárítót , és ismét a telefonomért mentem. 

-"Most azonnal gyere át! Különben én megyek át érted és a vállamon cipelek vissza hozzám." Fülemig ért a vigyorom amikor elolvastam mit írt.

-"Úgy se tennéd." Nos utólag rá jöttem hogy de, igen is megteszi. Viszont ezt már csak a folyóson a vállán lógva tapasztaltam meg. Mielőtt letett az ágyára rá csapott egyet a fenekemre, aztán ahogy biztosan látta hogy nem megyek sehova az ágyáról, az ajtóhoz ment és bezárta. "Most pedig az enyém vagy." Aztán ahogy kimondta ezeket a szavakat, éhes szemekkel nézett fel  rám, és életem egyik legfelejthetetlenebb éjszakáját tudhattam magam mögött.

***

Másnap Dylan karjai között ébredtem, Még nem nyitottam ki a szemem és inkább még közelebb bújtam a mellkasához és beszívtam csodás illatát. Ő még nem volt fent, viszont önkéntelen reakcióból ő is még közelebb húzott magához. A legkényelmesebb fekvő hely volt a mellkasa, sose tudnám megunni. 

Pár órával később ismét megébredtem, viszont akkor már a nyakamat beborító csókokra ébredtem fel. A szemem ismételten még nem nyitottam ki, de elmosolyodtam. Kis kifli pózban feküdtünk, ezért még hátrább bújtam mellkasához hogy jobban érezhessem őt.

"Jó reggelt, babyboy. Jól aludtál?" A szavai közben a fülemet harapdálta, eléve vele az eszem.

"Arra a pár órára gondolsz?" Dünnyögtem vissza neki, és hátra vezettem a kezem végig simítva derekán, egészen hátra a háta aljáig. "Hmm, babyboy, te most próbálsz elcsábítani engem?"

"Miért, működik?" Benyúlt a derekam alá és hirtelen vele szemben voltam, és már egymás ajkait faltuk. Egyik kezével benyúlt a térdem alá, és egyik lábam felhúzta a derekáig. Így intim részeink tökéletes közelségbe kerültek. Mindenhol csókolt ahol csak ért, a nyakamon is hagyott pár új szívás nyomott, én pedig csak nyögtem az érintései alatt. "Ez az babyboy, nyögd a nevem." Ez után pedig elöntött a fokozhatatlan vágy. Felém tornyosult, és a derekamra ült. A legédesebb teher volt, amit valaha is eltudnék képzelni. Felültem és már én is csókolgattam a mellkasát. Élvezett volt hallani hogy azokat a nyögéseket én váltom ki. Ki szívtam pár ponton a mellkasát, és úgy haladtam lefelé. Szép lassan hátra döntöttem, és ki oldottam a melegítő alsóját. Benyúltam az oldalán megfogtam az alsójával együtt és elkezdtem lefelé húzni. Szép lassan haladtam lefelé a vévonalán, apró csókokat leheltem egyre lejjebb. Már épp ott tartottam hogy teljesen lehúzzam, amikor eszeveszett dörömbölés hallatszott az ajtó felől. "Dylan! Dylan, jézusom kelj fel! Jackson eltűnt! Amikor reggel felkeltem nem volt az ágyában, jajj én úgy félek." Ki más lett volna mint Nicole. Dylan hirtelen felugrott félmeztelenül, álló farokkal nyitott ajtót. "Kérlek nyugodj meg Nicole, az a híres ember ember rabló én vagyok. Szóval ha nem bánnád akkor végre meg dúgnám a pasimat. Szia!" Ezzel rá csapta szegényre az ajtót, és éhes szemekkel szinte vissza rohanva hozzám letepert. "Te csak ne vigyorogj annyira, most a szart is ki kefélem belőled!" Átkaroltam a nyakát és úgy válaszoltam. "Állok elébe." Aztán megharaptam az orrát, csak hogy heccelhessem egy kicsit. Neki se kellett több.

Mondtam már hogy imádom Vegas-t?