Közös Életük Kezdete[Befejezett]

Chapter 29

A nyári napok egyre csak teltek, hetek lettek belőle és lassan szeptember felé közeledett az idő. A Dylan-nel való kapcsolatom csodálatos volt, és egyre szorosabb lett köztünk a dolog, ha ez egyáltalán lehetséges . Sok minden történt ez idő alatt, köztük az is, hogy Tayler végre kapva kapott a lehetőségen, és be próbálkozott Nicole-nál. Az említett nő személy oda és vissza volt az örömtől. Azóta már másfél hónapja együtt vannak, és a tipikusan durván romantikus párt alkotják.

Viszont nem csak jó dolgok történtek, vagyis inkább rosszak közelednek. Dylan New York-ba fog költözni, az egyetem miatt. Több órányi autóútra tőlem, messze Los Angeles-től. Mind a ketten egyformán nem vártuk a nyár végét, szinte ugyan azért amiért a többi tini, csak azzal a különbséggel hogy én több hónapra elszakadok a barátomtól.

A létező összes pillanatot ki élveztem amit a karjai között tudok még tölteni, és szorosan öleltem. Nem törődtem a tapadós barát szereppel, amit rend szerint rám ragasztottak azok akik nem tudták a helyzetet. Ők nem érthetik meg hogy milyen lesz nekem nélküle. Fájdalmas a tény hogy pár hét múlva, úgy kelek majd fel hogy nem ölelnek majd a karjai reggelente.

Láthatóan ő is így volt ezzel, mert minden alkalmat megragadott, és kihasznált, ahol bármi testi kontaktus tudott ki hozni. Minden alkalommal amikor ülő helyet kerestem, az ölében kötöttem ki. Bár ez egyáltalán nem zavart.

***

Éppen együtt volt a banda, ebbe bele tartozott mindenki, ezen értve Mickey-t, Bryce-t, Nicole-t, Tayler-t, és Zack-et.
Az egyik Nicole által kiválasztott, tömören fogalmazva nyáltól ragadós filmet néztük. Persze ez nem mindenkinek volt kedvére, de senki nem mert vele szembe szállni ebben a témában. A romantika az ő asztala volt, egy szem lányként hat fiú között ezt a jogot ki vívta magának.

Én Dylan ölében ültem, fejem a vállára hajtva feküdtem rajta. A többiek a nappali különböző részein szét szóródva helyezkedtek el.
Bár már egy ideje feltűnt hogy Bryce és Mickey mintha máshogy néznének a másikra. Nem tudom lehet hogy csak be magyarázom magamnak, de szerintem kezd alakulni közöttük valami. Ami valljuk be őszintén szólva nagyon-nagyon édes volna.

  Bambulásomból a nyakamat el lepő apró csókok szakítottak ki. Lehunytam a szemeim és még közelebb bújtam Dylan-hez.

„El sem hiszem hogy másfél hét múlva itt kell hagyjalak. Megfogok örülni nélküled, bár..- itt elhallgatott és az arca felé fordította a fejem.- ha csinálnál nekem pár szexi fotót akkor..”

Felnevettem és a karjára csaptam egyet.

„Te kis perverz!”

Csak vigyorogva vont közelebb a karjaiba.

„De te így imádsz igaz? Sőt több annál, istenítesz, szeretsz.”

Megforgattam a szemem, de bele mentem a játékba.

„Ki mást imádnak rajtad, ki mást imádnék ennyire, ki mást szeretnék így, feltétel nélkül?”

Csak mosolyogva figyelte minden egyes a szavamat, és a homlokát az enyémek döntötte.
„Elmondhatatlanul beléd szerettem, nem tudom mit fogok csinálni nélküled egyedül. Szerintem meg gondolom azt a lehetőséget amit Nicole vezetett elő nekem.”

„Lehetőség? Nicole-tól? Mit tettél?„

Csak nevetve rázta a fejét.

„Még semmit, de lehet megfogadom a tanácsát, és be gyömöszöllek a bőröndömbe.”