Közös Életük Kezdete[Befejezett]

Chapter 12

Valahogy  bejutottunk a lakásba, és ott faltuk tovább egymás ajkait. Próbáltam koordinálni a szobám felé, szerencsére megértett. Ezt azzal jelezte hogy felkapott és a szobám felé vitt. Körül öleltem a lábaimmal a derekát, rendkívül közel voltunk egymáshoz. Szinte minden részünk egyé vált. "Istenem, annyira kívánlak." Morogva szólalt meg közvetlenül a fülem mellett, elképesztően erotikus hangon. A szokottnál sokkal mélyebb volt a hangja. Egyszerűen elolvadtam a karjaiban.

Amikor a szobámba értünk, lefektetett az ágyra, és felém mászott. Mint aki próbálja becserkészni az áldozatát. Szinte felfalt a szemeivel, szép lassan elkezdte kigombolni az ingem alulról, egyre közelebb érve az arcomhoz. Minél közelebb volt, és minél többször ért a csupasz mellkasomhoz annál jobban kapkodtam a levegőt. Még sosem voltam Arron-on kívül mással, főleg nem egy Dylan súlycsoportjába tartozó pasival. Most mégis ő csókolgatja a mellkasom, felfelé haladva a nyakamon át a fülem mögé.

Nem bírtam nem hozzá érni, át karoltam a nyakát és a hajába túrtam. Felmordult a tettemre és beleharapott a nyakamba, ezzel egy nyögést kiváltva belőlem. "Ez az, hadd halljam a hangod babyboy." Tovább ingerelte az előbb megtalált érzékeny pontom. Mindig amikor sikerült egy újabb nyögést kiváltania belőlem, meghúztam a haját  a fejét egy kicsit midig hátrébb húzva. Ezzel mindkettőnket ingereltem egy kicsit. Eközben a testünk minden porcikája össze dörgölőzött, egyre többször nyögtünk fel, és már nem csak a nyakam miatt.

A karjaim le vándoroltak a hátán keresztül a csípöjére és bele markoltam a derekába. Lovagló ülésben helyezkedett el rajtam , ezzel még jobban össze dörgölve intim részeinket. Egyszerre nyögtünk fel. Mindketten felültünk, elképesztő érzés volt ahogy rajtam ült. Benyúltam a pólója alá és lerántottam róla. Csak a látványtól ami elém tárult felizgultam. Bele túrt a hajamba és mélyen a szemembe nézet. "Most te jössz." Az immár szét nyílt ingemet, lecsúsztatta a vállamon és már én is félmeztelen voltam.

"Édes istenem annyira gyönyörű vagy!" Mindenhol megcsókolt ahol csak tudott, már csak alsó volt mindkettőnkön, egyre jobban éreztem hogy nem tudok tovább várni. Ezzel ő is így lehetett mert a keze a derekamról a fenekemre csúszott, és erősen bele markolt. mindkettőnkből előcsalt ezzel egy nyögést. közelhajolt a fülemhez és bele morgott azon a mély hangon. "Benned akarok lenni!" aztán hirtelen már én voltam felül.

***

Reggel arra ébredtem hogy hátulról átölel egy izmos kar. Aztán eszembe jutottak az éjjel történt dolgok. Sosem gondoltam volna hogy lehetek ennyire boldog. Arron mindig miután végeztünk elfordult hogy tudjon aludni. Sosem ölelt át úgy mint Dylan. Morgott valamit álmában és még közelebb húzott magához. Szembe fordultam vele , és csak néztem őt ahogy alszik. Egy kis idő után  elmosolyodott és megszólalt. "Olyan vagy mint egy kukuló." Mély levegőt vettem amikor meghallottam reggeli, mély , margós hangját. Más volt mint az éjjeli, mégis elképesztően tetszett.

Meghallhatta a kis sóhajom mert kinyitotta azokat a mogyoró barna szemeket és rám nézett. Közel húzott magához, vagyis közelebb. Arcunk már így is szinte össze ért. "Most már az enyém vagy." Megforgattam a szemem és a nyakába fúrtam az arcom. "Te meg a birtoklás mániád." "Nekem nem kell más , csak te!" felemeltem a fejem a nyakából és bele néztem a szemébe. Előre hajolt és végre megcsókolt.

Pár órával később végre eljutottam arra a pontra amikor felültem az ágy szélére, nyújtóztam egyet. Már nem voltam mesztelen, viszont a hátam mögött ólálkodó isten igen. Igaz hogy rajtam csak egy alsó volt még, de neki ez túl sok ruha volt. Minden erőfeszítését bele adta hogy levarázsolja valahogy rólam. Hátulról átölelt és a keze egyre csak délebre vándorolt. Átkozott reggeli erekció. Amikor benyúlt az alsómba felnyögtem és a vállára hajtottam a fejem. Győzött végül mégis csak lekerült az alsóm.

Már vagy tizenegy óra lehetett de még mindig nem jutottunk el odáig hogy elhadjuk az ágyat, és akárhányszor megpróbálok felöltözni , valahogy mindig sikerül levetkőztetnie. "Tudod hogy reménytelen ember vagy ugye?" Azzal az átkozott vigyorral az arcán fordul felém miközben a mellkasán fekszem. "Ezt hogy érted?" Rá csapok a mellkasára és csak utána válaszolok. "Éhes vagyok, de nem hagyod hogy felöltözek. Menjek el csupaszon kaját venni?" Vigyorogva, szemöldökét húzogatva nézett rám. " Ahj, inkább meg se szólalj."

Végül, hálistennek eltudtam hagyni az ágyat. Feltudtam venni egy pólót és egy boxert, de még ezt is sokkalta rajtam. Csak forgattam rajta a szemem. Úgy döntöttem hogy mielőtt emberek közé megyek jót tenne egy zuhany. Beléptem a fürdőbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Be kellett volna zárnom.

Elkezdtem le vetkőzni megint, csak ezúttal segítség nélkül. Elsétáltam a tükör előtt már majdnem beléptem a zuhany kabinba amikor leesett mit is láttam. Vissza hátráltam a tükörhöz , és még egyszer bele néztem. A nyakam, mindenhol tele volt szívás nyomokkal, MINDENHOL. Úgy döntöttem hogy inkább előtte le zuhanyzóm , mielőtt szembesítenem.
Már javában zuhanyoztam, mikor nyílt mögöttem a zuhany kabin ajtaja és két erős kar át karolt hátúról. Ugye említettem hogy bekellett volna zárni? Na de ha már itt volt, szembe fordultam vele és felnéztem rá. Fel simítottam a kezemmel a mellkasomon keresztül a nyakamig. Dylan szemei majd kiestek a helyükről és már jött volna hogy neki szorítson a zuhanykabin falának. A mellkasomról az övére raktam a kezem és megforgadtam a fejem. A nyakamra mutattam. "Ezek mik?" Néztem rá felhúzott szemöldökkel. "Szívás nyomok?" Kérdezett vissza ő is. "Na és mond miért van ennyi?" Itt már egy kis mosoly volt az arcomon, és igen jött újra az a tipikus vigyor. "Megjelöltem azt ami az enyém!"